A Publicus Intézet a Népszava megbízásából december 13-19 között, 1000 fő megkérdezésével készített reprezentatív közvéleménykutatásban vizsgálta a túlóratörvénnyel és az utána kibontakozott eseményekkel kérdéseivel kapcsolatos véleményeket. A kutatás a parlamenti szavazás utáni napon indult.

A megkérdezettek 92 százaléka hallott a túlóratörvény (“rabszolgatörvény”) legfontosabb intézkedéséről, a válaszadók háromnegyede (77 százalék) nem támogatja az elrendelhető túlórák számának évi 400-ra emelését. A válaszadók háromnegyede (74 százalék) szerint elsősorban azért alakult ki a munkaerőhiány, mert sokan mentek ki külföldre dolgozni, míg 7 százalék szerint azért, mert annyira szárnyal a gazdaság. A válaszadók kétharmada (66 százalék) nem ért egyet azzal az állítással, hogy az évi 400 órára emelt túlóra egy jó lehetőség, hogy a dolgozók többet keressenek. Mindeközben tízből hét válaszadó (71 százalék) szerint a túlórák növelésével kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek a munkavállalók. A válaszadók fele (47 százalék) szerint a munkahelyen általában nem tartják be a túlórával kapcsolatos szabályokat, és harmaduk (33 százalék) válaszolt úgy, hogy igen. A megkérdezettek több mint kétharmada (68 százalék) szerint inkább a munkahelyek elvárása, hogy mennyi túlórát vállalnak a dolgozók, és csak negyedük (23 százalék) szerint a munkavállalók szabad döntése. A válaszadók negyede (26 százalék) mondja azt, hogy várható, hogy a munkaadó a jelenleginél több túlórát fog elrendelni. Leginkább a legfeljebb nyolc általánost és a szakmunkást végzettek mondják ezt. A megkérdezettek háromnegyede (73 százalék) szerint a megváltozott túlóraszabályok elsősorban a cégeknek fognak kedvezni. A túlóratörvény elfogadási nyomán indult tüntetéssorozattal és utcai megmozdulásokkal a válaszadók kétharmada (66 százalék) egyetért. Az ellenzéki szavazók és a bizonytalanok körében háromnegyedes az események támogatottsága. A törvény elfogadása miatt a későbbiekben induló esetleges sztrájkot, útlezáró vagy egyéb akciókat is támogatna a többség (51 százalék). Tízből hat ellenzéki szavazó és bizonytalan támogatna ilyen megmozdulásokat (55-61 százalék). 

A megkérdezettek 92 százaléka hallott a túlóratörvény (“rabszolgatörvény”) legfontosabb intézkedéséről, miszerint évi 250-ről 400 órára növekedik a munkavállalóktól elrendelhető túlórák száma.

A válaszadók háromnegyede (77 százalék) nem támogatja az elrendelhető túlórák számának évi 400-ra emelését, míg 17 százalék inkább egyetért a módosítással. A Fidesz szavazók kivételével ebben egyetértés van az összes vizsgált társadalmi csoportban. Az ellenzéki pártok szavazói és a bizonytalanok 79-91 százalékban utasítják el a módosítást, még tíz Fidesz szavazóból négy (38 százalék) is eképpen gondolkodik. Leginkább a mezőgazdaságban, és szolgáltatásban dolgozók körében magas az elutasítás (88 és 81 százalék), legkevésbé a kereskedelemben dolgozók körében (63 százalék).

Ön támogatja az elrendelhető túlórák 400 órára emelését?

A válaszadók háromnegyede (74 százalék) szerint elsősorban azért alakult ki a munkaerőhiány, mert sokan mentek ki külföldre dolgozni, míg 7 százalék szerint azért, mert annyira szárnyal a gazdaság, további 12 százalék úgy gondolja, hogy mindkét ok érdemi.

Minden vizsgált társadalmi csoport eképpen gondolkodik, legkevésbé a Fidesz szavazók látják oknak a kivándorlást (57 százalék), leginkább pedig az MSZP és a Jobbik szavazók (97 és 92 százalék). A Fidesz szavazók negyede (24 százalék) szerint a gazdaság teljesítménye az elsődleges ok, míg az MSZP és a Jobbik szavazók ezt egyáltalán nem említették (0, 0 százalék).

Hogy tudja, mi a munkaerőhiány oka?

A válaszadók kétharmada (66 százalék) nem ért egyet azzal az állítással, hogy az évi 400 órára emelt túlóra egy jó lehetőség, hogy a dolgozók többet keressenekmíg tízből három fő (29 százalék) egyetért ezzel.

Hasonló, kétharmados arányban (63 százalék) nem ért egyet a megkérdezettek többsége azzal, hogy a túlórák számának növelése érdemben hozzájárul a munkaerőhiány csökkentéséhez.

Vélemények a “rabszolgatörvény” egyes aspektusairól.

Mindeközben tízből hét válaszadó (71 százalék) szerint a túlórák növelésével kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek a munkavállalókés csupán a megkérdezettek ötöde (22 százalék) gondolja másként. Leginkább a Fidesz és a Jobbik szavazók körében vannak, akik szerint nem kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe a munkavállalók (50 és 35 százalék). Ezzel szemben az MSZP és az egyéb pártok szavazói körében 94-94 százalékos azok aránya akik szerint növekszik a kiszolgáltatottság; az alkalmazottak négyötöde (80 százalék), de még tízből hét (69 százalék) vállalkozó-munkaadó is így gondolkodik.

Kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek a munkavállalók?

A megkérdezettek több mint kétharmada (68 százalék) szerint inkább a munkahelyek elvárása, hogy mennyi túlórát vállalnak a dolgozók, és csak negyedük (23 százalék) szerint a munkavállalók szabad döntése – ebben, különböző arányban, de minden vizsgált társadalmi csoport hasonlóan gondolkodik.

A válaszadók fele (47 százalék) szerint a munkahelyen általában nem tartják be a túlórával kapcsolatos szabályokat, és harmaduk (33 százalék) válaszolt úgy, hogy igen. Legnagyobb arányban az inaktívak és az alkalmazottak tapasztalják azt, hogy nem tartják be a cégek a túlórával kapcsolatos szabályokat (51 és 48 százalék), de még tízből négy (40 százalék) vállalkozó-munkaadó is így válaszolt.

Betartják a túlórával kapcsolatos szabályokat?

A megkérdezett alkalmazottak háromnegyede (75 százalék) rendszeresen (27 százalék), vagy alkalmanként (48 százalék) szokott túlórázni. Több mint harmaduk (35 százalék) esetében a főnök/munkaadó dönti el ennek részleteit, harmaduk (33 százalék) saját maga, és kevesebb mint harmaduk (30 százalék) esetében valamiféle közös megbeszélés eredménye.

A legalább alkalmanként túlórázó alkalmazottak negyede (20 százalék) említette az, hogy az általa vállalt túlóraszám nem fér bele a évi szabályos, 250 órás keretbe.

Tíz alkalmazottból hatan (56 százalék) válaszoltak úgy, hogy nem szívesen vállalnának további túlórát, míg tízből hárman (31 százalék) igen, de csak akkor, ha a túlórára magasabb fizetés jár; tízből egy (11 százalék) pedig akkor is, ha normál bért fizetnek.

A válaszadók negyede (26 százalék) mondja azt, hogy várható, hogy a munkaadó a jelenleginél több túlórát fog elrendelni. Leginkább a legfeljebb nyolc általánost és a szakmunkást végzettek mondják ezt (42 és 30 százalék), illetve a kereskedelemben és az iparban dolgozók tartanak ettől (31 és 28 százalék).

A törvény módosítása után várhatóan több lesz a túlóra?

A megkérdezettek háromnegyede (73 százalék) szerint a megváltozott túlóraszabályok elsősorban a cégeknek fognak kedvezni, tízből egy fő (9 százalék) gondolja úgy, hogy a munkavállalóknak, és kicsivel többen (12 százalék) válaszoltak úgy mindkét csoportnak kedvezhet a változás. Egyedül a Fidesz szavazók, ahol ettől eltérő a válaszok mintázata: körükben tízből négyen (38 százalék) említette, hogy a cégeknek, tízből kettő (18 százalék) szerint a munkavállalóknak, egyharmad (35 százalék) szerint mindkét csoportnak kedveznek a változások.

Leginkább az egyéb pártok és az MSZP szavazók (97 és 91 százalék) szerint a cégek kerülnek jobb helyzetbe, de még tíz bizonytalanból, Jobbik szavazóból és alkalmazottból nyolcan (78-80 százalék) is így gondolkodnak.

Kinek fog kedvezni a túlóratörvény?

A túlóratörvény elfogadási nyomán indult tüntetéssorozattal és utcai megmozdulásokkal a válaszadók kétharmada (66 százalék) egyetért. Az ellenzéki szavazók és a bizonytalanok körében háromnegyedes az események támogatottsága (70-77 százalék), de még tíz Fidesz szavazóból négy (38 százalék) is egyetért velük.

Tüntetéssel egyetért?

A törvény elfogadási miatt a későbbiekben induló esetleges sztrájkot, útlezáró vagy egyéb akciókat is támogatna a többség (51 százalék). Tízből hat ellenzéki szavazó és bizonytalan támogatna ilyen megmozdulásokat (55-61 százalék), de még a Fideszesek közel harmada (30 százalék) is –  egyben ők az egyetlen társadalmi csoport ahol ennek, és a tüntetéseknek nincs többségi támogatása.

Ebben az esetben egy hipotetikus helyzetre kérdeztünk rá, amiről kialakult vélemények annak esetleges bekövetkeztekor nyilván változnak, eddigi tapasztalataink szerint inkább sarkosak lesznek.

És ha lenne sztrájk?

A kutatás eredményeiről további részletek, a szerdán megjelenő Népszavában találhatók. A kutatás ismertetésekor kérjük a Népszavára is hivatkozzanak.

Módszertan

A kérdőíves vizsgálatot 2018. december 13 – 19. között a Publicus Intézet készítette az ország felnőtt népességét reprezentáló 1000 fő telefonos megkérdezésével, a Publicus Omnibusz részeként. A mintavételből eredő torzulások a KSH Népszámlálás 2011 adatain alapuló súlyozással korrigáltak. A felmérésbe bevont személyek nem, életkor, iskolai végzettség, régió és településtípus szerinti összetétele megbízhatóan reprezentálja a hazai lakosság hasonló ismérvek szerinti összetételét. Az adott mintanagyság mellett a vizsgálatból nyert adatokról 95 százalékos biztonsággal állítható, hogy legfeljebb +/-3,1 százalékponttal térnek el attól, amit az összes 18 éves vagy idősebb magyar lakos megkérdezésével kaptunk volna. Ez a mintahiba azonban nagyobb akkor, ha egy megoszlást nem a kérdezettek összességére, hanem annak kisebb alcsoportjára adunk meg.