A Magyar Szocialista Párt támogatottsága a teljes lakosság körében továbbra is tíz százalék, míg a Fidesz ugyanebben a körben 40 százalékon áll. A Jobbik támogatottsága ugyanitt 5 százalék. A Publicus Intézet legfrissebb közvélemény-kutatása tehát azt jelzi, hogy ha most vasárnap lennének az országgyűlési választások, minden bizonnyal hárompárti parlament alakulna a Fidesz, az MSZP és a Jobbik részvételével, míg a jelenlegi parlamenti kis pártok nem kerülnének be az országgyűlésbe. A 3500 fő megkérdezésén alapuló nagymintás kutatás már az európai parlamenti választás eredményét is tükrözi, lévén az adatfelvétel a nevezett esemény után történt. Azt, hogy a Fidesz újonnan szerzett tíz százalékpontnyi szavazójának többsége a bizonytalanok köréből érkezhetett és csak lazán kötődik a párthoz, az is bizonyítja, hogy a biztos szavazó, pártot választani tudók körében márciushoz képest a Fidesz nem növelte támogatottságát: itt továbbra is 68 százalékon áll a párt.
Jelen kutatás is alátámasztja azt a tételt, amely szerint az MSZP elsősorban a 60 év felettiek körében népszerű; ebben a körben a teljes lakosságra vetítve 17 százalékos a szocialisták támogatottsága. A Fidesz esetében pont fordított a helyzet: a legnagyobb ellenzéki pártért a 60 év felettiek átlagon alul „lelkesednek”, 32%-ot tudhatnak maguk mögött ebben a rétegben.
A Jobbik jelenlegi szavazóinak „előéletére”, azaz korábbi pártpreferenciájára is kíváncsiak voltunk. Világosan látszik, hogy a legtöbben, 10-ből közel 4-en (37%) úgy emlékeznek, hogy 2006-ban a Fideszre adták szavazatukat. Negyedük (25%) úgy emlékszik, hogy 2006-ban nem szavazott, ennél valamivel kevesebben, mintegy 17 százalék pedig a szocialista párt korábbi szavazójának vallotta magát. A korábban nem szavazók jelensége azért is érdekes, mert általános történelmi tapasztalat, hogy a szélsőséges pártok nagy áttöréseiben jelentős szerepet játszanak az első szavazók, akik később is hajlamosak kitartani a szavazói aktivitásuk előtti viszonyokkal szembeni lázadás mellett. Jó példa erre a ’29-es németországi vagy a ’39-es magyar parlamenti választás.
A 2006-os MIÉP-Jobbik választási szövetségre a jelenlegi Jobbik-szavazók 8 százaléka adta voksát. Természetesen ezt az eredményt azzal a szűkítéssel kell értelmezni, hogy a tapasztalatok szerint utóbb a szavazók hajlamosak elfelejteni, illetve másként emlékezni, valójában melyik pártra adták a szavazatukat. Jelen esetben többen emlékeznek úgy, hogy 2006-ban a Fideszre adták szavazatukat, akik valójában a szocialistákra szavaztak; ennek fényében valószínű, hogy több volt szocialista szimpatinzáns található meg most a Jobbik szavazótáborában, mint ahányan azt bevallják.
A Magyar Szocialista Párt támogatottsága a teljes lakosság körében továbbra is tíz százalék, míg a Fidesz ugyanebben a körben 40 százalékon áll. A Jobbik támogatottsága ugyanitt 5 százalék mutatja a Publicus Intézet legfrissebb kutatása. A Progresszív Intézet megbízásából készült közvélemény-kutatás azt jelzi, hogy ha most vasárnap lennének az országgyűlési választások, minden bizonnyal hárompárti parlament alakulna a Fidesz, az MSZP és a Jobbik részvételével, míg a jelenlegi parlamenti kis pártok nem kerülnének be az országgyűlésbe. A kutatás azt is igyekezett kideríteni, hogy a Jobbik szavazói vajon honnan jöttek: 10-ből 4-en úgy emlékeznek, hogy 2006-ban még a Fideszre szavaztak, 2-en pedig úgy, hogy a szocialistákra.
A 3500 fő megkérdezésén alapuló nagymintás kutatás már az európai parlamenti választás eredményét is tükrözi, lévén az adatfelvétel a nevezett esemény után történt. Ha most vasárnap lennének az országgyűlési választások, azon az emberek 67 százaléka venne részt – legalábbis ennyien fejezték ki ebbéli szándékukat. Ez a legutóbbi adatfelvételhez képest 5 százalékpontos növekedést jelent. A Fidesz, az MSZP és a Jobbik választóinak szavazási hajlandósága hasonlóan magas, 90% körül van, ebben a tekintetben tehát nincs különbség e pártok szavazói között. Utóbbi jelenség nyilvánvalóan az EP-választásnak is köszönhető, mely mindhárom párt táborát mozgósította.
A teljes lakosság körében a Magyar Szocialista Párt támogatottsága továbbra is 10 százalék, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség ugyanebben a körben jelenleg 40%-on áll, szemben a negyedévvel korábban, március végén mért 30 %-kal. A Jobbik szintén erősödött a teljes lakosság körében: jelenleg 5%-on áll a márciusi 1 százalékhoz képest. Az erősödés itt tulajdonképpen a korábban rejtőzködő szavazók megmutatkozását jelenti; a EP-választás előtti, Jobbikkal foglalkozó kutatásaink felmérése jelentős csoportot észlelt, amely eltitkolta álláspontját e párttal kapcsolatosan.
Az MDF támogatottsága 2, az SZDSZ-é és az LMP-é a teljes lakosság körében pedig 1-1 százalék. A megkérdezettek 13 százaléka nem szavazna, hasonlóan a márciusi adatokhoz (15%). Ugyanakkor a bizonytalanok aránya több mint 10 százalékponttal csökkent: 39%-ról 28%-ra. Ez a „hiány” valószínűleg a Fidesznél illetve valamelyest a Jobbiknál csapódott le. Azt, hogy a Fidesz újonnan szerzett tíz százalékpontnyi szavazójának többsége a bizonytalanok köréből érkezhetett és csak lazán kötődik a párthoz, az is bizonyítja, hogy a biztos szavazó, pártot választani tudók körében márciushoz képest a Fidesz nem növelte támogatottságát: itt továbbra is 68 százalékon áll a párt.
Az MSZP ugyanakkor veszített támogatottságából: a márciusi 21%-hoz képest most csak 16 százalékon áll. A biztos szavazó pártválasztók körében a Jobbik 9%-on áll. A kutatás adatai szerint tehát, ha most vasárnap lennének a választások, hárompárti parlament alakulna a Fidesz, az MSZP és a Jobbik részvételével; sem az MDF, sem az SZDSZ, sem az LMP nem érné el az 5 százalékos küszöböt. A vegyes választási rendszer miatt ugyan nem lehet pontosan megmondani, hogy a pártok ilyen arányú támogatottsága milyen mandátumarányokat hozna létre egy újonnan megalakuló parlamentben, az azonban nyilvánvaló, hogy jelen pillantban a Fidesznek nem lenne szüksége a Jobbikra a többség megszerzéséhez. Hovatovább egyelőre, a kétharmados többségét sem veszélyezteti semmi.
Jelen kutatás is alátámasztja azt a tételt, amely szerint az MSZP elsősorban a 60 év felettiek körében népszerű; ebben a körben a teljes lakosságra vetítve 17 százalékos a szocialisták támogatottsága. A Fidesz esetében pont fordított a helyzet: a legnagyobb ellenzéki pártért a 60 év felettiek átlagon alul „lelkesednek”, 32%-ot tudhatnak maguk mögött ebben a rétegben. A Jobbik a 18-29-es, illetve a 40-49-es korcsoportban szerepelt átlagon felül (8 illetve 7 százalékkal), míg a 60 év felettiek körében nem rendelkezik jelentős támogatottsággal, itt csak 2%-ot ért el. Ebből a szempontból tehát a Jobbik teljesen más szerkezetű szavazóbázist tudhat magáénak, mint egykor a MIÉP. A Jobbik szavazói elsősorban inaktívak, inkább férfiak, többségükben legfeljebb szakmai oklevéllel vagy érettségivel rendelkeznek.
Jelen nagymintás kutatás regionálisan is reprezentatív, ennek nyomán az egyes régiókra vonatkoztatva érdekes következtetésekre juthatunk: így például nem érvényes feltétlenül az az előzetes várakozás, amely szerint ott, ahol a Fidesz az átlagnál kisebb támogatottsággal rendelkezik, az MSZP erősebb, illetve fordítva. Az észak-magyarországi régió például a Fidesz leggyengébb vidéke (33%-os támogatottsággal), az MSZP-é viszont csak átlagos (9%), a Jobbik pedig itt teljesített a legjobban az országos átlagán felüli eredménnyel (8%). A szocialisták relatíve legerősebb régiója Közép-Magyarország (12%), ugyanitt viszont a Fidesz az országos átlagánál gyengébb támogatottsággal rendelkezik (35%), a Jobbik viszont átlagossal. A Jobbik szavazótáborának érdekessége, hogy nyugat felé haladva egyre kisebb, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy egzisztenciális értelemben Nyugat-Magyarországon az államnak kevésbé kiszolgáltatott rétegek élnek, a nyugati régiókban magasabb az egy főre jutó GDP, mint például Észak-Magyarországon vagy az Észak-Alföldön. A Jobbik tehát utóbbi két régióban a legerősebb, ahol a legalacsonyabb gazdasági aktivitás mellett a legmagasabb a munkanélküliség, és ahol a legnagyobb azok száma, akik rendszeres szociális segélyben részesülnek. A Jobbik támogatottságának összetevői tehát több elemből állnak: kiszolgáltatottság, rossz szociális helyzet és rossz szociálpolitikai adottságok, gazdasági válság és a párt nyíltan cigányellenes retorikája.
A pártok regionális támogatottságát vizsgálva még egy jelenség igen figyelemreméltó. A szocialisták szavazótábora keletről nyugatra haladva az ország közepéig folyamatosan növekszik, amivel párhuzamosan folyamatosan csökken a nem szavazók aránya. Ugyanígy Nyugat-Magyarországon az MSZP támogatottsága az osztrák határhoz közeledve folyamatosan csökken, miközben a nem szavazók tábora folyamatosan növekszik. Figyelemreméltó adat, hogy abban a dél-dunántúli régióban, ahol a szocialisták támogatottsága az összes megkérdezett körében mindössze 7 százalék, a nem szavazók aránya 21 százalék, ami a legmagasabb érték az összes régióhoz képest. Ez pedig azt jelentheti, hogy a volt szocialista szavazók többsége nem szavazna más pártra, ám inkább otthon maradna egy most vasárnap esedékes országgyűlési választáson.
A Jobbik jelenlegi szavazóinak „előéletére”, azaz korábbi pártpreferenciájára is kíváncsiak voltunk. Világosan látszik, hogy a legtöbben, 10-ből közel 4-en (37%) úgy emlékeznek, hogy 2006-ban a Fideszre adták szavazatukat. Negyedük (25%) úgy emlékszik, hogy 2006-ban nem szavazott, ennél valamivel kevesebben, mintegy 17 százalék pedig a szocialista párt korábbi szavazójának vallotta magát. A korábban nem szavazók jelensége azért is érdekes, mert általános történelmi tapasztalat, hogy a szélsőséges pártok nagy áttöréseiben jelentős szerepet játszanak az első szavazók, akik később is hajlamosak kitartani a szavazói aktivitásuk előtti viszonyokkal szembeni lázadás mellett. Jó példa erre a ’29-es németországi vagy a ’39-es magyar parlamenti választás.
A MIÉP-Jobbik választási szövetségre a jelenlegi Jobbik-szavazók 8 százaléka adta voksát. Természetesen ezt az eredményt azzal a szűkítéssel kell értelmezni, hogy a tapasztalatok szerint utóbb a szavazók hajlamosak elfelejteni, illetve másként emlékezni, valójában melyik pártra adták a szavazatukat. Jelen esetben többen emlékeznek úgy, hogy 2006-ban a Fideszre adták szavazatukat, akik valójában a szocialistákra szavaztak; ennek fényében valószínű, hogy több volt szocialista szimpatinzáns található meg most a Jobbik szavazótáborában, mint ahányan azt bevallják.
Megvizsgáltuk az MSZP-Jobbik átjárás kérdését a másik oldalról is, azaz, hogy azok, akik úgy emlékeznek, 2006-ban még az MSZP-re szavaztak, most vasárnap melyik pártra voksolnának. Az eredmény azt mutatja, hogy 10-ből mindössze 1 ex-szocialista szavazó ikszelne a Jobbikra. Érdekes ugyanakkor, hogy a közel 70 százaléknyi kitartó szocialista mellett 10-ből 2 most a Fideszre szavazna.
A kérdőíves vizsgálatot 2009. június 15. és 30. között a Publicus Intézet készítette az ország felnőtt népességét reprezentáló 3500 fő személyes megkérdezésével. A mintavételből eredő torzulások a KSH Mikrocenzus 2005 adatain alapuló súlyozással korrigáltak. A felmérésbe bevont személyek nem, életkor, iskolai végzettség, valamint a lakóhely régiója és településtípusa szerinti összetétele megbízhatóan reprezentálja a hazai lakosság hasonló ismérvek szerinti összetételét. Az adott mintanagyság (3500 fő) mellett a vizsgálatban nyert adatokról 95 százalékos biztonsággal állítható, hogy legfeljebb +/-1,66 százalékponttal térnek el attól, amit az összes 18 éves vagy idősebb magyar lakos megkérdezésével kaptunk volna. Ez a mintahiba azonban meghaladhatja a +/-1,66 százalékpontot akkor, ha egy megoszlást nem a kérdezettek összességére, hanem annak kisebb alcsoportjára adunk meg.
