Még fél év sem telt el a választások óta, ahol a Fidesz ötödjére nyert – immár 50 százalék feletti támogatással. Mégis, a nyár végével eddig szinte példa nélküli elégedetlenség és bizonytalanság vált láthatóvá a magyar választók között, ami komoly aggályokat vethet fel a kormánypártnál. A Publicus intézet augusztusi felmérésében látszik, hogy az emberek 71 százaléka elégedetlen azzal, ahogy az országban mennek a dolgok – ilyen magas számot ez a mérő még a lesúlyosabb járványidőszakban sem ért el. De mégis miért ilyen nagy az elégedetlenség, mi a helyzet az ellenzékkel mindeközben, és mi lesz így itt télen?
Az orosz agresszió, és egy bizonytalan Fidesz
Az Oroszország Ukrajna elleni agressziója döntő szerepet játszott a kampányidőszakban, illetve az azt záró Fidesz sikerben. A koránypárt ugyanis sikeresen kampányolt a béke és biztonság egyszerű, de annál hatásosabb üzeneteivel, amivel teljesen átkeretezték a választás látszólagos tétjét. Ennek – a választási győzelem mellett- olyan eredményei is lettek, mint az, hogy áprilisra 10 százalékponttal nőtt azok aránya, akik szerint Oroszország valójában védekezett, amikor megtámadta Ukrajnát.
Hiába emelkedett a bizalom a kormányban a háború kitörése után, a választások óta azonban sok minden történt, itthon is, és Ukrajnában is, a háború realitása pedig egyre inkább repedéseket okozott a kormány külpolitikájába vetett bizalomban. Az orosz támadás korai napjaiban és az ezzel egybeeső hazai kampányidőszakban még esélytelennek tűnt, hogy az Ukránok komolyabban ellen tudnának állni a „világ második legerősebb” hadseregének. Ettől talán nem függetlenül, a magyar kormány megpróbált látszólagosan semlegesnek maradni, és így nem szembefordulni a korábbi nyílt oroszbarát politikájukkal. Azonban amint az EU és a NATO komolyabban reagált a helyzetre, a magyar kormány is rákényszerült a határozott állásfoglalásra. Ezért a kormánypárti szavazók egy része hirtelen szembe találta magát a Fidesz újabban háborúellenes- és ezzel egyetemben burkoltan az oroszokkal szembeforduló – retorikájával. Habár a magyar lakosság nem lett egyhangúan ukrán-párti, március óta egyértelműen romlott a közvélekedés a Fidesz háborúra való reakciójáról, mind a háború előtti oroszbarát külpolitikájáról – ez pedig bizonytalanságot szült.
A Fidesz az elmúlt választásokon mindig hazai pályán játszott, tehát megvolt az előnyük, hogy a stabilitást és a kiszámíthatóságot jelképeztek a szavazóknak. Ez különösen fontos azoknál a bizonytalan szavazóknál, akik, ha nem is értenek egyet a Fidesszel mindenben, kockázatosnak tartanának egy esetleges ellenzéki kormányváltást és az azzal járó változásokat. Az adatok viszont arra engednek következtetni, hogy pontosan ez a szavazói réteg fordult most el a kormánypárttól, mivel az elmúlt hónapokban nem a kiszámíthatóságot és biztonságot képviselték. Ez, a háborúra adott reakciójukon túl, három dologban figyelhető meg igazán: az infláció mértékében, a rezsiemelésben, és a KATA kvázi megszüntetéséből következő adóemelésben.
Az inflációval kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ez a probléma korántsem csak a háború miatt van jelen. A pénz elértéktelenedése ugyanis már márciusban az emberek harmadának súlyos, és ezen felül további 53 százalékának észrevehető gondot jelentett. Ez augusztusra odáig fajult, hogy a lakosság mindössze 8 százalékának nem jelent gondot az infláció mértéke. Emellett, amíg a háborútól való félelem nem növekszik, az emberek 85%-a fél valamilyen mértéken a gáz további drágulásától.
Mind a magas infláció, mind pedig az egyre emelkedő rezsiköltségek súlyos problémák a társadalom komoly részének, ráadásul olyanok, amik az életük legalapvetőbb részeit teszik bizonytalanná. Ez a típusú egzisztenciális félelem komoly fenyegetést jelenthet bármely hatalmon lévő kormányra.
Mi a helyzet az ellenzékkel?
Az ellenzéki összefogás az augusztusi adatok szerint mindössze négy százalékponttal (24%) van a Fidesz-KDNP (28%) mögött biztos szavazók terén. Ezzel szemben a bizonytalan szavazók aránya egy tekintélyes 42 százalék, akik komoly része a Fidesz biztos szavazói közül morzsolódott le. Ez az eredmény elsőre akár ellenzéki bizakodásra is adhatna okot, ám jelenleg ez hiba lenne. Május óta nagyjából 10 százalékponttal csökkent a kormánypárt biztos szavazóinak aránya, viszont ez a szám az ellenzéki összefogásnál érdemben nem változott – tehát érdekes módon hiába a kormánnyal való elégedetlenség, nem növekszik jelentősen az ellenzék támogatottsága.
Emellett súlyos tényező az is, hogy az ellenzéki összefogás jelenleg kevesebb, mint a részeinek összege: a választók összességében jobban támogatnák az egyes ellenzéki pártokat, mint az összefogást. Ez 2022 márciusáig éppen fordítva volt, ilyen szempontól meglepőnek tűnhetnek ezek az adatok, még a csúfos választási vereség ellenére is. Ebből következhetne az is, hogy a választóknak végérvényesen elege van az ellenzéki összefogásból, ám a valóság ennél komplexebb. A mostani adatok arra engednek következtetni, hogy éppen az a stabilitás és konzisztencia hiányzik az összefogásból, aminek hiánya most a Fidesz népszerűség csökkenését okozza. Ez a hasonlóság megmagyarázná azt is, hogy miért nem képes teret nyerni az ellenzék ebben a helyzetben. De ha az infláció és a rezsiköltségek tovább emelkednek, akár ez is változhat.
Közeleg a tél, de semmi sem tart örökké
A közelgő téli időszak, és az azzal együtt érkező megszorítások komoly kihívást jelentenek majd az országnak. Az állam által támogatott rezsi mértéket az emberek 43 százaléka már augusztusban túllépte, és az ezzel járó költségek kifizetése 94 százalékuknak gondot jelentett. Ezt a tényt az teszi még ijesztőbbé, hogy a magyarok 92 százaléka csak nagyon kicsivel (48%), vagy egyáltalán nem (44%) tud kevesebb gázt és áramot fogyasztani. Ezek az adatok nyáron rögzültek, most télen pedig évtizedek óta nem látott gázárak jönnek. Ez katasztrofális következményekkel járhat majd a Fidesznek, pláne a rezsicsökkentés központi szerepét nézve a korábbi kampányaikban.
A korábbiakat olvasva könnyen lehetne totális összeomlást jósolni a Fidesz támogatásának, és emellett biztosra venni az ellenzék népszérűsödését – ez viszont korántsem biztos. Egyrészről nem szabad elfelejteni, milyen válságokat élt már túl a kormánypárt. A pandémia alatt például szintén kiugrott az elégedetlenség a Fidesszel, és a sok szempontból hibás járványkezelésükkel szemben. Ezt súlyos infláció követte az országban, illetve a kormány „keleti barátainak” inváziója Ukrajna ellen. Ezek a politikailag páratlanul veszélyes folyamatok viszont nem akadályozták meg a Fidesz újabb, rekord támogatással elért választási győzelmét. Másrészt pedig, ahogy az a mostani számokból is látszik, a kormány hibái önmagában még nem fognak nemhogy választást, de még támogatást sem nyerni az ellenzéknek.
Kálló Dániel, a Publicus Intézet elemzője
