– A 8 millió választó 8 százaléka összefogás-szavazó – honnan érkeztek ezek az emberek?
– Zömük bizonytalan szavazóból lett biztos ellenzéki, kormányváltást akaró szimpatizáns.
– Azt mondja, nem az ellenzéki pártok hívei váltottak lovat, és módosították preferenciájukat?
– Nyilván ilyesmire is van példa – az adatok azt mutatják, hogy a Momentum és az MSZP támogatóinak egy kis része összefogás-szavazóvá változott. És valószínűleg a DK, illetve a Jobbik is ezzel szembesült. De még egyszer mondom, ha megnézzük a mozgásokat, akkor egyértelműen kijelenthető: amilyen tempóban apadt az utóbbi időben a bizonytalanok tömege, olyan ütemben terebélyesedett az összefogás-szavazók tábora.
– Azaz 2010 óta először esik meg, hogy a különböző ellenzéki szereplők nem egymás szavazóit akarják elrabolni, hanem érdemben sikerült bővíteni a támogatói kört?
– Az országgyűlési választásokat tekintve igaza van, de hadd emlékeztessem: a 2019-es önkormányzati választások előtt hasonló volt a helyzet, igaz, szerényebb léptékben. De az tény, hogy az összefogás hírére az ellenzéki aktív szavazók köre mintegy 0,5 millió fővel bővült. És mindehhez csak ez a pofonegyszerű innováció kellett.
– Úgy érti, az összefogás?
– Úgy.
– Mi történik akkor az összefogás-szavazókkal, ha hasad az együttműködés, például az egyik résztvevő kilép belőle?
– Nem finomkodnék: a kiugró pártot az ellenzéki szavazók egyszerűen kinyírnák, nyilván politikai értelemben. És senkinek ne legyen illúziója: a kicsinálásban a formáció saját bázisa is segédkezne.
– Lát olyan szereplőt az együttműködésen belül, amelynek nem feltétlenül érdeke az összefogás, de mivel a választói kényszerítik rá, részt vesz benne?
– Nincs olyan ellenzéki párt, amelynek a túlélését és a felemelkedését ne szolgálná az összefogás. Egyetlen esetben tudom elképzelni, hogy egy ellenzéki szereplő ne ezt az utat kövesse: ha megvette a NER.
– Egyfajta szabotázsra gondol?
– Igen. De hadd tegyem hozzá: semmi ilyesmit nem látok jönni.
– Ön azt mondta: ha megvesz a hatalom. Hadd fordítsam meg a kérdést: mi van akkor, ha kiszárít? Ha úgy alakítja például a párt- és kampányfinanszírozást, hogy az együtt induló erők forrásai jelentősen csökkenjenek?
– Szerintem az ellenzéki pártok arra készülnek, hogy a Fidesz még bütyköl a különböző választási szabályokon. De teljesen mindegy, hogy ki tudják-e védeni a hatalom kreatív csapásait, végig kell csinálniuk – ha nem akarnak kamikaze párttá válni.
– Tegyük fel, végigcsinálják. De mi lesz a választás után? Az, hogy megjelent az összefogás-szavazó, egyben azt is jelenti, erről a kormányváltásra összeálló szövetségről el is hiszik az emberek, hogy kormányzóképes?
– Szerintem csak erről a koalícióról gondolják, hogy kormányzóképes. Eddig egyetlen pártról sem feltételezték ezt, tartósan ezért nem nőtt egyik erő népszerűsége sem 10-12 százalék fölé az utóbbi nyolc évben. Most viszont kitartóan növekszik az összefogás támogatása, miközben a Fideszé csökken.
– És ehhez a tehetségnek van köze, vagy a társadalmi félelmek (lásd: koronavírus) fonnyasztják a kormánypárt népszerűségét?
– Nem ez a kulcsszempont. Pontosabban most nem ez. Ha lazul a járvány szorítása, akkor koncentrálnak csak az emberek arra, milyen gazdasági és megélhetési válságot okozott, hogy a kabinet csapnivalóan kezelte a krízishelyzetet.
– Azt mondja, a Fidesz népszerűsége csökken. Nem vitás, a teljes lakosság körében befagyott, és mintegy 30 százalék, ám a biztos pártválasztók között nő a kormánypárt támogatottsága, azaz a saját táborát már most képes teljes egészében mozgósítani.
– Pontosítanék: a kemény magra igaz az állítás, de a tábor perifériáján igenis van elbizonytalanodás: egy éve még a biztos pártválasztók 50 százaléka a Fideszt szerette, mára a kormánypárt népszerűsége ebben a körben visszacsúszott 42-45 százalékra. Persze a lemorzsolódó kormánypárti hívek a bizonytalanok számát növelik, és egyelőre nem lettek ellenzéki szavazók.
– És a frissen kiábrándult bizonytalanokat van bármi esélye megszólítani az összefogásnak?
– Legfeljebb akkor, ha már egyértelmű a felállás: meglesz a miniszterelnök-jelölt, kiválasztották a 106 egyéniben induló képviselő-aspiránst, és van érdemi kormányprogram.
– Hadd kanyarodjak vissza ahhoz a mondáshoz, hogy aki kibeszél az összefogásból, azt a választók „kicsinálják”. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt a jelek szerint nem fog belesimulni az együttműködésbe, ennek ellenére néhány helyen meglehetősen erős. Akkor most mi van?
– Az MKKP egy fontos jelenség, ugyanis a szavazói zömmel ellenzékiek, mégis az ellenzék támogatottságát erodálja, és a Fidesz esélyeit javítja.
– Ugye, nem kezd kollaboránsozni?
– Nem, tényeket mondok. És nem a kutyapártra kihegyezve. Ugyanez igaz a Volner Pártra, vagy a Szanyi Tibor fémjelezte Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalomra. Nem vitatom, az MKKP létező entitás valós támogatókkal. De amikor a biztos pártválasztó szavazóikat választás elé állítjuk, akkor elfogyogatnak. Azaz éles helyzetben, ellenzék kontra kormány összecsapásra szűkítve a dolgot, hajlandók az összefogást támogatni: egy választás alkalmával a 2-3 százalékos támogatói kör felének nem az MKKP a prioritás.
Összezilálják a klasszikus képletet
Ugyan az összefogás-szavazók zöme a bizonytalanok közül érkezik, de ahogy közeledik a választás, úgy lesz ebben a csoportban egyre markánsabb a különböző pártok támogatóinak a jelenléte. Ez viszont azt eredményezi, hogy egyre nehezebb lesz mérni az ellenzéki pártok valós népszerűségét, illetve felrajzolni a térfél erőviszonyait. Úgyhogy meglehet, vélekedett Pulai András, hamarosan nem lesz érdemes külön-külön kutatni az ellenzéki pártok támogatottságát, hanem arra kell fókuszálni, miképp mozog egymáshoz képest az összefogás és a Fidesz.
Ezen interjú eredetileg a Népszavában jelent meg 2021. március 6-án, a pártok támogatottságának 2021 februári adatainak ismertetésekor.
