Hosszadalmas tárgyalások és politikai csatározások után most úgy tűnik, Magyarország rengeteg EU-s támogatástól eshet el a jogállamiság hazai hiányosságai miatt. De pontosan mit takar ez a fogalom, hogyan súlyosbodott idáig a helyzet, na és mit gondol minderről a magyar társadalom?
EU- Budapest
Orbán Viktor 2010-es megválasztása óta a Fidesz kiépítette a NER-t és leépítette a magyar demokratikus intézményeket, ami miatt az országot ma már legtöbben csupán részleges demokráciának ismerik el. Ezzel egyetemben viszont az Európai Unió vezető intézményei és a magyar kormánypárt között politikai feszültség alakult ki, hiszen annak viselkedése szembe ment a demokrácia alapvető normáival és szabályaival. Az idő múlásával és a magyar kormány politikájának radikalizálódásával nyilvánvalóvá vált, hogy nem csupán politikai konfliktusról van szó, hanem az európai projekt alapelveivel való ütközéssel. Ezt még a jobboldali-konzervatív Európai Néppárt (EPP) is felismerte, amikor felfüggesztették majd megszűntették a magyar kormánypárt EPP-s tagságát. Viszont ez a helyzet az Európai Uniónak új típusú kihívást jelentett, hiszen a blokk működését a tagállamok közös alapelvei teszik lehetségessé, tehát ezek semmibevétele egy államtól az egész Unióra veszélyt jelent. Ráadásul egy ország demokratikus intézmények hiányosságai utat engednek a nagy mértékű korrupciónak is, ami szintén hatalmas probléma az EU-nak, pláne egy olyan országnál, aki nettó nyereségese és nem befizetője az uniós költségvetésnek, mint például Magyarország.
Az Európai Uniónak csupán annyi hatalma van, amennyit tagállamai átruháztak rá az alapszerződésekben – tehát mit tehet, amikor ezek egyike veszélyezteti az egész együttműködést? Az egyetlen válasz erre a kérdésre sokáig a „nukleáris opcióként” emlegetett hetes cikkely volt. Ezzel az EU tagállamai kollektívan felfüggeszthetik egy másik tagállam jogait (például a kulcsfontosságú szavazati jogot), amennyiben az megsérti az EU szerződésekben lefektetett alapelveket. Azonban a hetes cikkely nem egy praktikus eszköz: már maga a folyamat elindítása is roppant hosszadalmas és sok bürokráciát igényel, továbbá a döntés meghozatalához egyhangú szavazásra van szükség az Európai Tanácsban – ez pedig politikailag roppant bonyolult. Szükség volt tehát egy új, kevésbé drasztikus és hatékonyabb eszközre.
Szűrő a pénzcsapon
Talán ennek is köze lehet ahhoz, hogy a kormány lépéseket tett az EU-s jogállami követelmények teljesítésének érdekénben. A Bizottsággal folytatott tárgyalások során a magyar kormány számos vállalást tett még idei határidővel, például „integritás hatóság” néven korrupció-ellenes intézményt hozott létre. Az ezekbe vetett társadalmi bizalom azonban jelenleg roppant alacsony; tízből heten (69%) nem bíznak abban, hogy az új intézmények valójában csökkentenék a korrupciót. A kormánypárti szavazók körében sem sokkal jobb a helyzet, hiszen kevesebb, mint felük (47%) bízik csupán az új intézkedések korrupció csökkentő hatásában. A lépések mögött a többség (59%) inkább az EU-nak való megfelelési szándékot látja, mintsem a korrupció csökkentésének valódi szándékát.
A Publicus Intézet a Népszava megbízásából május 6 – 10. között 1055 fő budapesti megkérdezésével készített reprezentatív közvéleménykutatásban vizsgálta azt, hogy a fővárosiak kire szavaznának a 2024....