Pedagógusok és pszichológusok vallottak a pandémia hatásairól
Kritikus helyzetekről számoltak be a pedagógusok, a gyerekek körében pedig minden eddiginél több szorongást, pániktünetet, illetve depressziót okozott a COVID-19 járvány – derül ki az UNICEF Magyarország és a Publicus Intézet közös kutatásából. A hátrányos helyzetű gyermekeket jobban megviselték a lezárások és maga a vírushelyzet, azok a pedagógusok és pszichológusok pedig, akik többek között ezeken a gyerekeken tudnának segíteni, maguk is kiégéstől szenvednek.
Az UNICEF Magyarország és a Publicus Intézet korábbi, reprezentatív kutatásaiban a szülők nyilatkoztak gyermekük mentális állapotáról, ezúttal azonban gyermekpszichológusokat, pszichiátereket és pedagógusokat kérdeztek a COVID-19 járvány, valamint az ehhez kapcsolódó lezárások mentális egészségre gyakorolt hatásairól. A kvalitatív kutatás során felvett beszámolókból nem csak az derül ki, hogy miként hatott a koronavírus-járvány a gyerekek mentális egészségére, hanem az is, hogyan viselték a bezártságot és az online oktatást az említett szakemberek.
Szorongásos tünetek, kényszeresség, pánik
A megkérdezettek egyöntetű véleménye az, hogy a járvány és a bezártság komoly negatív hatással volt pszichológiai jóllétükre. A szociális elszigeteltség miatt leginkább a szorongásos és pániktünetek erősödtek fel, valamint megnőtt a lehangolt, motiválatlan, depressziós kamaszok száma, illetve az ehhez kapcsolódó öngyilkossági gondolatok és kísérletek. Jellemző volt még a kényszeresség, valamint az evészavar több formája is: voltak olyan kamaszok, akik akár 20-30 kilót híztak, míg mások önértékelési problémái anorexiához vezettek.
A napirend felborulása és a túlzásba vitt játékhasználat alvási nehézségeket okozott, a diákoknál előfordult, hogy óra közben vagy ahelyett is játszottak, így a tanulásban lemaradtak. Kisebb gyermekeknél gyakori volt a halálfélelem, a túlzásba vitt kézmosás. Több pszichológus számolt be depresszív tünetekről, például lehangoltságról és motiválatlanságról, amelyet egyértelműen a szociális elszigeteltséghez, online oktatáshoz kötnek.
- „Rengeteg kényszeres, pánikzavaros gyerek és kamasz jelent meg, de olyan mennyiségben, hogy én az egész tizenév alatt nem találkoztam ennyi problémás gyerekkel.” (északkelet-magyarországi klinikai pszichológus)
- „Nálunk van pszichológus, és nagyon sok dolga volt már az első hullám alatt, két öngyilkossági kísérletet akadályozott meg.” (szakközépiskolai tanár)
- „Megrázó esetekkel találkoztunk: szexuális erőszaktól kezdve fizikai bántalmazásig, súlyos szorongásig.” (északkelet-magyarországi klinikai pszichológus)
- „Olyanok most ezek a gyerekek, mint a kiégett negyvenes felnőttek.” (kistelepülés általános iskolai pedagógusa)
Sok családban maradandóak a következmények
A szakértők beszámolója szerint a hátrányos, rosszabb családi háttérrel rendelkező gyermekeket jobban megviselték a lezárások és maga a vírushelyzet is, míg azok a gyermekek, akiknek viszonylag rendezett a családi háttere, könnyebben túl fognak lépni a problémáikon. Aránytalanul rosszabb lehet a helyzet a szakiskolákban, szakközépiskolákban, mint a gimnáziumokban – mind a gyermekek mentális egészsége, mind pedig digitális képességeik terén.
„Azoknál a gyerekeknél, akiknél eleve sérült a családi háttér, például bántalmazás vagy elveszítették a munkájukat ebben a vírushelyzetben, ott viszont ez a sok minden együtt […] látványosan rontott a gyerekek magatartásán is, verekedősebbek, ingerlékenyebbek, kezelhetetlenebbek, labilisabbak lettek.” (délnyugat-magyarországi pszichológus)
Kritikus a helyzet a pedagógustársadalomban
Mind a pszichológusi, mind pedig a pedagógusi szakmát erősen megterhelte a járványhelyzet az elmúlt másfél évben. A helyzet kritikus, többeket is rendkívüli mértékben megviselt a bezártság, a stressz és a plusz munka. Egyes esetekben a tanárok a kiégés jeleit mutatják, emiatt pedig megnőhet a pályaelhagyók száma, amely tovább fokozhatja a már így is súlyos pedagógushiányt, illetve lelki állapotuk erős kihatással lehet a gyermekek életére. A pszichológusok szerint fontos lenne számukra is elérhetővé tenni a pszichológiai támogatást.
A pszichológus társadalom is szakemberhiányra panaszkodik: bizonyos körzetekben szinte vagy egyáltalán nincs gyermekpszichiátriai ellátás. Egy északkelet-magyarországi szakember arról számolt be, hogy volt olyan körzete, ahol 3000 gyerek tartozott hozzá.
- „Ma is például hívott egy szülő, hogy 15 éves fiával nagyon komoly gondok vannak, és mondtam neki, hogy nem tudok neki időpontot adni, majd csak szeptemberre, és mondta, hogy én vagyok a hatodik, akit hívott, és senki nem tud időpontot adni – úgy, hogy fizetne.” (megyei jogú városban élő pszichológus)
- „Nagyon rosszul éltük meg és nagyon sokan fásultak, ugyanakkor ingerlékenyebbek lettek.” (egy elitgimnázium oktatója)
- „Enyhe depresszióba kezdtem fulladni. Céltalannak éreztem az életet.” (fiatalabb tanár)
- „A pedagógusok mentális egészségére is legalább annyira figyelni vagy vigyázni, mint a gyerekre és szülőre.” (óvodapedagógus)
Hogyan tovább?
A jövőre való tekintettel a legtöbben egyértelműen azt emelték ki, hogy több közösségépítő programra, önismereti csoportra lenne szükség, valamint a tananyag általános revíziójára, ahol a mentális egészség is nagyobb szerepet kap az iskolai keretek között. Több pedagógus és pszichológus egyaránt a differenciált oktatás mellet érvel, emellett többen is hosszú távon a tananyag átszervezésében látják a megoldás egyik kulcsát, a teljesítményközpontú hozzáállás mellett pedig nagyon fontos lenne a gyerekek érzelmi támogatása.
Emellett a pszichológusok szerint lényeges lenne, hogy a szülők és pedagógusok dolgozzanak saját lelki egészségükön, mert ez hat leginkább a gyerekek pszichológiai jóllétére. A gyermekek mentális egészségén emellett úgy tudnak leginkább javítani, ha beszélgetnek velük, közös programokat csinálnak, illetve saját jártasságukat is fejlesztik a témában.
Tízből kilenc pedagógus számolt be arról, hogy nem kapott a gyerekek mentális egészségére irányuló korszerű képzést a főiskolán vagy egyetemen, és az idő és pénzhiány is akadályozza ezirányú fejlődésüket. Holott abban is teljes volt az egyetértés, hogy a pedagógus szakmának egyértelműen feladata a gyermekek mentális egészségének figyelése, az ehhez kapcsolódó prevenciós munka és adott esetben megfelelő szakemberek ajánlása. A mentális egészségről való oktatást mindenképp beépítenék a tananyagba, akár projektszerűen vagy tematikus hét keretei között.
- „Mérjük fel a gyermekek mentális állapotát, hogy konkrétan legyünk tisztában ezzel, hogy most hogyan állnak, hol állnak, számszerűsítsük ezeket a dolgokat.” (óvodapszichológus)
- „Az elsődleges prevenciónak az oktatási intézmények egy nagyon fontos színterei kellenének, hogy legyenek.” (egy gyermekpszichiátrián dolgozó pszichológus)
- „Nem lehet úgy továbbmenni, hogy úgy tekintünk mindenre, hogy nem viselte meg az embereket ez az egy éves hercehurca.” (gyermekpszichológus)
„A kutatás tanulságai megerősítenek minket abban, hogy továbbra is segítsük a pedagógusok mentálhigiénés képzését. A „COVID-19: Visszatérés az iskolába” című kiadványunk gyakorlati tippekkel segíti a tanárok és az iskolai vezetők munkáját, hogy időben felismerjék azokat a jeleket, amelyek gyermekbántalmazásra vagy mentális problémákra utalnak. Folytatni szeretnénk a szupervíziós programunkat, és fontosnak tartjuk azt is, hogy a szülők – különösen az alacsony jövedelműek – terápiás támogatásban részesüljenek.” – mondta el Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi vezetője.
„A jövő generációinak mentális egészsége kiemelten fontos az UNICEF számára. A COVID és annak utóhatásai kivétel nélkül minden gyermeket érintenek, azonban ezúttal is a legnehezebb helyzetben lévő gyerekek a legvédtelenebbek. Azok, akik nehéz családi és anyagi körülmények között élnek, akik amúgy is sokat szenvednek, most egy újabb csapást kell, hogy elviseljenek. Feladatunknak tekintjük, hogy felhívjuk a döntéshozók figyelmét ezekre a kérdésekre és segítsük a rászorulókat, gyerekeket, szülőket és szakembereket a felépülésben” – mondta Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója.
Az UNICEF Magyarország hosszú távú programja, amely a gyerekek és fiatalok lelki egészségének erősítését célozza a járvány alatt és után, négy magánszemély, Hermann Kamilla, Török Ilona, Zimmermann Krisztina és Oláh Márton támogatásával valósul meg. Mindannyian mélyen elkötelezettek a társadalmi felelősségvállalás és a rászoruló gyermekek esélyeinek javítása mellett.
„Édesanyaként a magánéletben, és az üzleti életben egyaránt folyamatosan megtapasztalom, hogy milyen sokféle kihívással kell megbirkóznunk a mindennapok során. Nincs ez másképpen a gyermekek és a fiatalok esetében sem, akiknek számos akadályt kell leküzdeniük, olykor megfelelő segítség nélkül. Úgy gondolom, hogy közös felelősségünk, hogy a megfelelő programokon keresztül támogassuk a jövő generációit, különösen a lelki egészségük megerősítése érdekében. Éppen ezért örömmel tölt el, hogy egy olyan ügyet, hosszú távú programot támogathatok, amely erre a problémára fókuszálva nyújt segítséget a gyermekek és családjaik számára” – mondta Hermann Kamilla, az UNICEF Magyarország mentális egészség erősítését célzó programjának fő támogatója, aki maga is négy gyermeket nevel.
Az UNICEF Magyarország programjáról, amely a hazai családok lelki egészségének megőrzésére irányul, itt olvashat bővebben.
A kutatás részletes eredményei innét letölthetőek, továbbá az UNICEF Magyarország oldalán is megtalálhatók.
A kutatás elkészítéséhez Dr. Szentiványi Dóra adott szakmai segítséget
