Minden bizonnyal hosszasan fog zajlani az okok boncolgatása, hiszen a Fidesz ekkora győzelme meglepetésként érte nem csak az ellenzéket, de a kormányoldalt is. Ezen okok szerteágazóak, minden bizonnyal vannak köztük személyi, szervezeti, proceduális, és más egyéb tényezők; ezek azok, amellyel ezen írásban nem foglalkozom. Amivel viszont igen, azok a politikai tényezők. Az eredmény megértéséhez néhány adattal szeretnék hozzájárulni, ezek mind a választást megelőző 1-2 hétben készültek. Természetesen ez sem adja ki a politikai okok teljességét, nem is törekszik erre.
A Fidesz-győzelem négy fontos politikai oka:
1. Választók többsége úgy gondolta, hogy a Fidesz jobban tudná kezelni a háborús helyzetet.
2. A választók többsége úgy gondolta, hogy egy Fidesz kormány esetén jobban fog élni a jövőben.
3. A kormányoldal üzenetei (függetlenül azok valóságtartalmától) korlátlanul juthattak el a célcsoportokhoz, míg az ellenzéké szinte egyáltalán nem.
4. Nem alakult ki a választókban a hit, hogy a kormányváltás lehetséges.
Bár a kampányt megelőzően, sőt a kampány, és így az orosz-ukrán háború kitörése utáni időben is a többség markánsan elégedetlen volt az Orbán-kormány oroszbarát politikájával, a kampányidőszak végére ebben változás állt be. Ugyan csak bizonytalan szavazók álláspontja változott, ám ezzel többségbe kerültek az oroszbarátsággal egyetértők.
A választók kétharmada (68 százalék) összességében elégedett volt a kormány háborúra adott reakcióival, míg az ellenzék reakcióival kétharmad (66 százalék) elégedetlen volt. A kormánypárti szavazók ebben a kampányban különösen fontossá váló kérdésben teljesen a „kormánnyal voltak”, ám az ellenzéki szavazók ötöde is: 22 százalék inkább elégedett volt a kormánypárti reakciókkal, és 28 százalék elégedetlen az ellenzékiekkel.
Ami különösen fontos volt az, hogy a bizonytalan szavazók kétharmada is a kormányban bízott inkább: 68 százalék összességében inkább elégedett volt a kormány reakcióival, és 66 százalék elégedetlen az ellenzékiekkel.
Szinte mindenki egyetértett a kormány főbb pontjaival a háború kapcsán, tízből kilencen egyetértettek azzal, hogy hazánk nem támogatja fegyverekkel Ukrajnát, és tízből nyolcan azzal, hogy befogadunk minden Ukrajnából érkező menekültet.
Függetlenül attól, hogy az ellenzék sem mondott mást ezekben a kérdésekben, ez inkább a kormány sikerévé tudott válni – hiszen a cselekvés képessége a kormánynál volt.
Mindezek után nem meglepő, hogy kétszer annyian (50 vs 28 százalék) gondolták azt, hogy a háborús helyzetet a választások után egy Fidesz-kormány tudja jobban kezelni, és nem egy ellenzék által alakított kormány.
A részleteket vizsgálva két adat figyelemreméltó. Először az, hogy az ellenzéki szavazók körében van 23 százalék aki ebben a kérdésben bizonytalan. Ez a klasszikus „bizonytalanba menekülés” jelensége, amit például a Fidesz szavazók is mutattak, amikor harmaduk nem tudott arra válaszolni, hogy amikor Oroszország megtámadja Ukrajnát, az agresszió-e.
De talán ennél is fontosabb, hogy a bizonytalan szavazók fele is egy Fidesz-kormány konfliktuskezelő képességében bízott inkább, és ők négyszer annyian voltak (49 vs 12 százalék), mint akik egy ellenzék által alakított kormányban bíztak volna ebben a helyzetben..
A következő ábra átvezet a másik fontos, választást eldöntő ügyhöz, a megélhetési kérdésekhez. A rezsiszorongást újfent előhozta a háború, a lakosság háromnegyede félt attól, hogy emelkedni fog a gáz ára. Ezekre a félelmekre a kormány igyekezett nyugtatólag reagálni: ami sikerült, még akkor is, ha a válaszai csak nyomokban tartalmaztak igazságot.
Mivel rettentő rossz a gazdaság állapota, a kampány során folyamatosan a levegőben lógott, hogy egy új kormánynak ezzel kezdeni kell valamit. Mivel drámai intézkedések várhatóak mindkét oldal kerülte a témát, így – bár fontos -, erről minimális szó esett.
Ez azonban összességében szintén a FIdesznek kedvezett, mivel nagyjából háromszor annyian (33 vs 12 százalék) gondolták azt, hogy egy ellenzéki kormány nagyobb megszorítást fog eszközölni, mint a Fidesz. A bizonytalanok körében kétszeres volt a különbség (18 vs. 10 százalék) az ellenzék irányába.
Bár az elszálló infláció, és a drámaian romló megélhetési gondok egyből jelentkeztek, és valós aggodalommal töltötték el a választókat, ők jobban bíztak abban, hogy ezen problémákat egy Fidesz-kormány tudja inkább kezelni. Kétszer annyian (47 vs. 26 százalék) gondolták azt, hogy az anyagi helyzetük romlani fog, ha az ellenzék kerül kormányra, mintha marad a Fidesz.
Az ellenzéki szavazók negyede (21 százalék) is a saját anyagi helyzetének a romlására számított egy ellenzéki kormány esetén, míg a Fidesz szavazóknak csak a 7 százaléka várta ezt Fidesz-kormány maradása esetén.
Ám talán még fontosabb, hogy a bizonytalan szavazók körében közel kétszer annyian (38 vs. 23 százalék) voltak, akik szerint inkább egy Fidesz-kormány esetén fognak összességében jobban kijönni.
A kampány során, úgy ahogy az elmúlt években is, meglehetősen korlátozottak voltak a kiegyensúlyozott információhoz jutás lehetőségei. És az is egyértelmű, hogy a kormányoldal lehetőségei ebben összehasonlíthatatlanul jobbak, mint az ellenzéké. Ám a bizonytalanok közel fele (35, 45 ellenében) ez nem így gondolja, így nyilván nem is keresett alternatív tájékozódási lehetőségeket. Feltehetően nem is tudja, hogy ezeket hol és miként tegye.
Ezek okán a kormányzati kommunikációs úthenger lényegében korlátlanul igázta le azokat a szavazókat, akiknek a meggyőzéséért folyik ilyenkor a verseny. Az ellenzéknek ide eljutni esélye sem volt. Ez bizonyos részben magyarázza a korábbi ábrákon bemutatott arányokat is.
De ami a legfontosabb, és természetesen következik az összes eddigiből, nem alakult ki az ellenzéki és bizonytalan választókban a hit, hogy lehetséges a kormányváltás. Bár a kampány középső szakaszában ezek az adatok javulásnak indultak, a végére egészen beszakadtak.
Az ellenzéki szavazók körében ugyan enyhe többségben kerültek (46 vs. 41 százalék) akik hittek a kormányváltásban, a Fidesz szavazók körében csak 1 százalék látott erre esélyt.
Ami azonban meghatározó: a bizonytalan szavazók mindössze 11 százaléka gondolta azt, hogy az ellenzék nyerhet, ám több mint a felük, 53 százalék inkább a Fidesz győzelmében hitt, és ez bizony közel ötszörös különbség.
.
