Ha a közbeszédből vagy a kommentekből indulunk ki, úgy tűnhet, hogy Magyarország a hétköznapi pofonok országa. A jelenség azonban számokban is mérhető, és az UNICEF Magyarország megbízásából, 1000 fő telefonos megkérdezésével készített kutatásunk legfrissebb eredményei elég elkeserítő képet festenek: túl sokan nincsenek tisztában azzal, hogy egy gyereket még indokolt esetben sem lehet elfenekelni vagy megpofozni. Azt vizsgáltuk, hogy miként vélekedik a magyar társadalom a gyereknevelés lehetséges eszközeiről.
Ha a közbeszédből vagy a kommentekből indulunk ki, úgy tűnhet, hogy Magyarország a hétköznapi pofonok országa. A jelenség azonban számokban is mérhető, és az UNICEF Magyarország megbízásából, 1000 fő telefonos megkérdezésével készített kutatásunk legfrissebb eredményei elég elkeserítő képet festenek: túl sokan nincsenek tisztában azzal, hogy egy gyereket még indokolt esetben sem lehet elfenekelni vagy megpofozni. Azt vizsgáltuk, hogy miként vélekedik a magyar társadalom a gyereknevelés lehetséges eszközeiről.
A megkérdezettek 36 százaléka úgy vélte, megengedhető, hogy a szülők fizikai fenyítési eszközöket is használjanak, ha fegyelmezni vagy büntetni akarják a gyerekeket. Az ilyen módszereket a válaszadók 53 százaléka egyértelműen elutasította, 11 százalék pedig nem tudja, nem kívánt válaszolni.
A kutatásból kiderül, hogy akiknek 18 évesnél fiatalabb gyerekük van (a megkérdezettek közül 29 százaléknak), sokkal kevésbé tartják megengedhetőnek a fizikai fenyítést, mint azok, akiknek nincs ilyen életkorú gyerekük. Az előbbi csoportnak 25, míg az utóbbi csoportnak 40 százaléka elfogadja a testi fenyítést.
Ami a válaszadók nemét és életkorát illeti, a nők és a fiatalabbak elutasítóbbak az ilyen gyereknevelési szokásokkal szemben: a 45-59 éves válaszadók nagy része, 61 százaléka utasítja el a fizikai fenyítést, a 60 évesnél idősebbek majdnem fele (47 százalék) pedig elfogadhatónak tartja. Érdekes, hogy míg a többi iskolai végzettségi csoportban kiegyenlített az elfogadók aránya (legfeljebb 8 általános 32, szakmunkás 33, diplomás 35 százalék), addig az érettségizettek a legkevésbé elutasítók: 42 százalékuk szerint megengedhetőek a fizikai fenyítési eszközök.
A megkérdezettek válaszai alapján a játszásra fordítható idő, a gyerek egyik kedvenc tevékenységnek megtiltása és a gyerek egy kedves tárgyának elvétele a legnépszerűbb fegyelmezési eszköz.
A gyerek megszégyenítésének is tekinthető sarokba állítást a válaszadók majdnem kétharmada (64 százalék) megfelelő módszernek tartja. Ez a típusú büntetés a legelfogadhatóbb megszégyenítési módszer a legfiatalabbak körében, de népszerű azoknál a válaszadóknál is, akiknek 18 éven aluli gyerekük van (70 százalék).
A kutatásból egyértelművé válik, hogy a gyerek megpofozását a magyar lakosság több mint egynegyede, a fülének meghúzgálását pedig ötöde gondolja elfogadhatónak. Bár a fizikai fenyítési eszközöket a megkérdezettek 36 százaléka utasítja el, mint fegyelmezési módszert, úgy látszik, a fenékre verést nem tekintik annak: a válaszadók több mint fele, és még a testi fenyítésre nemet mondók 41,7 százaléka is megengedhetőnek tartja.
De mit mondunk, és mit teszünk valójában? A megkérdezetteknek csak 7 százaléka nem alkalmazná egyik büntetési formát sem: ez a szám rettenetesen alacsony. A válaszadók több mint egyharmada 1-3 fegyelmezési módot elfogadhatónak tart, majdnem felük pedig 4-6 eszközt is hatásosnak tart. A legerősebben büntetéspártiak (7-9 eszköz) a magyar társadalom 8 százalékát teszik ki.
A kutatás további eredményei, a részleteket bemutató ábrák a HVG cikkében találhatók. An extract of the research is available here in English.
