Húsz év kérdezés, húsz év válaszkeresés
Húsz éves a Publicus.
Ez a húsz év nem csupán időben mérhető, hanem kérdésekben, válaszokban, vitákban és következtetésekben is. Két évtizede próbáljuk megérteni és megértetni, mit gondolnak az emberek az országról, a politikáról, a mindennapjaikról – akkor is, amikor ezek a vélemények kényelmetlenek, és akkor is, amikor meglepőek.
A Publicus kezdettől fogva abból az egyszerű, de nem magától értetődő meggyőződésből indult ki, hogy a kimondott gondolat számít. Hogy a közvélemény nem zaj, hanem adat. Hogy a számok mögött mindig emberek vannak: tapasztalatokkal, félelmekkel, reményekkel és elvárásokkal. És hogy egy demokratikus társadalomban ezek feltérképezése nem luxus, hanem alapfeltétel.
Amit húsz év alatt megtanultunk az országról
Az elmúlt húsz évben a Publicus kutatásai végigkísérték a magyar közélet legfontosabb fordulópontjait. Mértük kormányok támogatottságát és ellenzékek esélyeit, társadalmi törésvonalakat és politikai átrendeződéseket, válságokat és váratlan elmozdulásokat. Kutatásaink rendszeresen rávilágítottak arra, amikor a közhangulat gyorsabban változott, mint a politikai beszédmód, és arra is, amikor a döntéshozók elszakadtak a választók mindennapi tapasztalataitól.
Eredményeinkből kirajzolódott, hogyan alakult a magyar társadalom viszonya a demokráciához, az Európai Unióhoz, a gazdasági helyzethez, az egészségügyhöz, az oktatáshoz vagy éppen a szociális biztonsághoz. Láttuk, mikor vált domináns élménnyé a bizonytalanság, mikor erősödött fel az elégedetlenség, és mikor jelent meg a változás iránti igény szélesebb társadalmi csoportokban.
Kutatásaink sokszor megelőzték a politikai narratívákat: jelezték új szereplők felemelkedését, régi struktúrák kifáradását, illetve azt, amikor a közvélemény már mást gondolt, mint amit a nyilvános diskurzus sugallt. Ezek az eredmények nem jóslatok voltak, hanem lenyomatok – pillanatképek arról, hogyan gondolkodik az ország egy adott időpontban.
Függetlenség, módszertan, felelősség
A Publicus húsz éve következetesen ragaszkodik a szakmai és módszertani hitelességhez. Kutatásaink alapja a transzparens adatfelvétel, a nyilvános módszertani leírás és az eredmények következetes értelmezése. Hiszünk abban, hogy a közvélemény-kutatás nem propaganda, nem eszköz, hanem tükör – még akkor is, ha ez a tükör nem mindig hízelgő.
A nyitott kérdésekre adott válaszok feldolgozásától a reprezentatív mintákon alapuló országos mérésekig mindig arra törekedtünk, hogy az adatok ne csak pontosak, hanem érthetőek is legyenek. Mert a számok önmagukban keveset mondanak: az értelmezésük az, ami valódi tudássá alakítja őket.
Mély megismerés vágya
A Publicus mögött azonban nemcsak módszertanok és adatbázisok állnak, hanem egy személyes motiváció is, amely húsz éve változatlan: az országot mozgató valós folyamatok mély megismerésének igénye. Az érdekel bennünket, mi történik a felszín alatt – hogyan alakulnak a vélemények, miként változnak az attitűdök, milyen tapasztalatok formálják az emberek gondolkodását a mindennapokban. Nem a politikai zajra, hanem a mögötte húzódó társadalmi mozgásokra vagyunk kíváncsiak. Arra, ami lassan, sokszor észrevétlenül alakul, de végül meghatározza az ország irányát.
Ez a kíváncsiság, szakmai felelősséggel párosulva, az a belső hajtóerő, amely miatt húsz év után is újra és újra fel akarjuk tenni a kérdést: valójában mit gondolnak az emberek, és miért.
Közös gondolkodás húsz éve
A Publicus története azonban nemcsak rólunk szól, hanem mindazokról is, akik válaszoltak a kérdéseinkre, akik vitatkoztak az eredményeinkkel, akik hivatkoztak rájuk, vagy éppen kritizálták őket. A közvélemény-kutatás mindig közös munka: kutató és válaszadó, adat és tapasztalat találkozása.
Ezért külön köszönettel tartozunk mindenkinek, aki az elmúlt húsz évben részt vett ebben a közös gondolkodásban – akár egy telefonos interjúban, akár egy online kérdőív kitöltésével, akár az eredmények továbbgondolásával.
Ígéret a következő évekre
Húsz év után sem hisszük, hogy minden kérdésre tudjuk a választ. De továbbra is hisszük, hogy kérdezni kell. Hogy figyelni kell arra, mit mondanak az emberek – nem csak akkor, amikor ez kényelmes, hanem akkor is, amikor feszültséget okoz.
Minden további ünneplés helyett ezért egy dolgot ígérünk:
folytatjuk.
Kérdezni, mérni, elemezni – és segíteni megérteni, mit gondol az ország.
