A Publicus Intézet a Mérték Médiaelemző Műhely megbízásából és szakmai koordinációja mellett kvalitatív kutatás keretében vizsgálta olyan döntéshozók véleményét, akiknek valamilyen szerepük van a saját médiavállalkozásuk menedzsmentjében. A döntéshozó helyzetben dolgozó médiamunkatársak elsődlegesen nem a jogszabályi és intézményi környezetben látják a sajtószabadság korlátait, hanem abban, hogy egyre nehezebb fenntartani Magyarországon a médiavállalkozásokat. A pénzhiány egyfelől kiszolgáltatottsághoz és tartalmi megalkuvásokhoz vezet, másfelől az eszköz- és emberhiány erősen gátolja a minőségi újságírást és az oknyomozást is.
A Publicus Intézet a Mérték Médiaelemző Műhely megbízásából és szakmai koordinációja mellett kvalitatív kutatás keretében vizsgálta olyan döntéshozók véleményét, akiknek valamilyen szerepük van a saját médiavállalkozásuk menedzsmentjében. A döntéshozó helyzetben dolgozó médiamunkatársak elsődlegesen nem a jogszabályi és intézményi környezetben látják a sajtószabadság korlátait, hanem abban, hogy egyre nehezebb fenntartani Magyarországon a médiavállalkozásokat. A pénzhiány egyfelől kiszolgáltatottsághoz és tartalmi megalkuvásokhoz vezet, másfelől az eszköz- és emberhiány erősen gátolja a minőségi újságírást és az oknyomozást is.
A sajtószabadságról, illetve a sajtószabadság helyzetének alakulásáról alkotott vélemények szorosan összefüggnek a médiavállalkozások politikai orientációjával. A kormánypárti, illetve önkormányzati médiánál dolgozó válaszadók véleményét ez az idézet foglalja össze a legjobban: A sajtószabadság az az „áhított valami, amit lehetetlen teljesen elérni”.
Általános vélemény, hogy a sajtószabadság feltétele a gazdasági önállóság is, nem csak a szabad véleménynyilvánítás lehetősége. A fenntarthatóság minden felkeresett médiánál problémás, nem csak a határozottan ellenzéki orientációjú lapoknál.
„A sajtószabadsághoz stabil gazdasági viszonyok kellenek. Pénz a médiumok számára, nyilván emellett fontos a jogi környezet és a politikai környezet is.” Ez a gondolat több interjúban úgy jelent meg, hogy az újságírók, a műhelyek alkotói szabadsága – mint a sajtószabadság egyik alapfeltétele – nem tud érvényesülni stabil gazdasági háttér nélkül. Gyakorlatilag mindenhol panaszkodtak az ember- és eszközhiányra, ami erősen korlátozza az újságírók, a szerkesztőségek alkotói szabadságát: “Nincs emberünk, kameránk, pénzünk stb. ahhoz, hogy minden témával foglalkozni tudjunk, és mindennek alaposan utána járjunk.” Az anyagi háttérhez az is hozzátartozik, hogy „egy olyan világról beszélünk, ami nagyon hasonló a technológia világához, nevezetesen folyamatos innovációkra, fejlesztésekre van szükség, azaz hosszútávra szóló befektetésekre, ami nem megy stabil anyagi háttér nélkül.”
Érdekes fejlemény az, hogy a gazdaságra gyakorolt kormányzati nyomás miatt az elvben a kormánytól politikailag független gazdasági szereplők is igazodnak, és egyfajta politikai mérlegelés alapján osztják el a saját hirdetési megrendeléseiket. Tehát nem a példányszámokat és az eléréseket mérlegelik, hanem a politikai hasznokat és károkat. Ehhez hozzájön az európai normáknak nem megfelelő jogi környezet is.
A világon mindenütt a nagy (élelmiszer) áruházláncok a legnagyobb piaci hirdetők, hiszen nekik napi szinten kell bemutatniuk a kínálatukat a lakosság felé. Ugyanakkor a vizsgálat ellenzéki lapok menedzsere megemlítette azt a „pletyka szintnél sokkal konkrétabb” értesülését, mely szerint a kormány bizonyos hirdetési megrendelésekhez, illetve más hirdetések lemondásához kötött új áruháznyitási engedélyeket.
A teljes kutatás elolvasható ide kattintva, vagy a Mérték Médiaelemző oldalán is.
