Nincsenek többségben azok, akik úgy gondolják, hogy a Jobbik szélsőséges eszméket képviselő párt, amely veszélyt jelent a demokráciára: a megkérdezettek mindössze egyharmada vélekedik így; derül ki a Publicus Intézet kutatásából. Mindeközben jelentős a bizonytalanok tábora: több mint egyharmad azoknak az aránya, akik nem tudják vagy nem akarják elárulni, hogy mit gondolnak a Jobbik szélsőségességéről. Ugyanígy nincs többsége annak az álláspontnak sem, hogy a Jobbik parlamentbe jutása rosszat tenne a közéletnek és itt is jelentős a bizonytalanok tábora. A kutatás eredményében tapasztalható tanácstalanság fontos problémára világít rá: a párt prominenseinek nyilatkozatai vagy nem jutnak el a többséghez, vagy azok szélsőségességét nem tudják dekódolni. Harmadik lehetőség, hogy a bizonytalanok hatalmas táborában sok a rejtőzködő, akik nem kívánják felfedni a jobboldali extremizmussal kapcsolatos szimpátiájukat.

jobbik_szelsoseges_09_06.PNG

Szintén nincsenek többségben azok, akik szerint nem tenne jót a Jobbik parlamentbe jutása a magyar közéletnek: a megkérdezettek mindössze 38 százaléka vélekedik így. Fontos jelezni, hogy annak sincs többsége, akik szerint jót tenne a Jobbik országgyűlési jelenléte (csak 24%), de itt is jelentős bizonytalanság jellemzi a válaszadókat, hiszen 32% nem tudott erre a kérdésre válaszolni, további 6% pedig nem akart. A szélsőségesség dekódolásának hiánya és/vagy a rejtőzködés tehát itt is tetten érhető. A Fidesz szavazói erősen megosztottak a kérdésben: 35% szerint jót, míg 38% szerint rosszat tenne, ha a Jobbik bejutna az országgyűlésbe.

jobbik_bejut_ppref_09_06.PNG

Nincsenek többségben azok, akik úgy gondolják, hogy a Jobbik szélsőséges eszméket képviselő párt, amely veszélyt jelent a demokráciára: a megkérdezettek mindössze harmada vélekedik így; derül ki a Publicus Intézet kutatásából. Mindeközben jelentős a bizonytalanok tábora: több mint egyharmad azoknak az aránya, akik nem tudják vagy nem akarják elárulni, hogy mit gondolnak a Jobbik szélsőségességéről. Ugyanígy nincs többsége annak az álláspontnak sem, hogy a Jobbik parlamentbe jutása rosszat tenne a közéletnek és itt is jelentős a bizonytalanok tábora. A Progresszív Intézet megbízásából készített kutatás eredményében tapasztalható tanácstalanság fontos problémára világít rá: a párt prominenseinek nyilatkozatai vagy nem jutnak el a többséghez, vagy azok szélsőségességét nem tudják dekódolni. Harmadik lehetőség, hogy a bizonytalanok hatalmas táborában sok a rejtőzködő, akik nem kívánják felfedni a jobboldali extremizmussal kapcsolatos szimpátiájukat.

Nincsenek többségben azok, akik úgy gondolják, hogy a Jobbik szélsőséges eszméket képviselő párt, amely veszélyt jelent a demokráciára: a megkérdezettek mindössze harmada (az összes megkérdezett 36 százaléka) vélekedik eképpen. Szintén 36%, tehát jelentős méretű a bizonytalanok tábora, amely nem tudja vagy nem akarja elárulni, miként vélekedik erről a kérdésről. És megközelítőleg ugyanennyien (28%) vannak azok, akik szerint viszont szélsőséges, és ezért a demokráciára veszélyt jelentő pártnak látják a Jobbikot.

jobbik_szelsoseges_09_06.PNG

Fontos problémára mutat rá a bizonytalanok nagy aránya: jelezhet tanácstalanságot, de rejtőzködést is. Tanácstalanságot jelenthet abban az értelemben, hogy elképzelhető,  hogy a nyilvánosságon keresztül nem jutnak el a többséghez az olyan nyilatkozatok, mint például Vona Gábor azon március 17-i, ATV-nek adott interjúja, melynek során kifejtette, hogy „A zsidó nép szerintem is nacionalista.” Vagy a 2008. október 23-án, szintén Vona által tartott ünnepi beszéd egyik erőszakosságot kifejező részlete: „Azt üzenem nekik [a TV2-nek és az RTL Klubnak], hogy féljék azt a napot, amikor a Jobbik dönthet a sorsukról, mert már a döntést meghoztuk. El is mondom mi az: (…) be fogjuk zárni a TV2-t és az RTL Klubot is. De mivel nagyon dühösek vagyunk, ennyivel nem ússzák meg. A tulajdonosoknak, szerkesztőknek meg fogjuk mutatni merre van Magyarország kijárata, a két székházat pedig földig fogjuk rombolni.” De hasonló kirekesztésről tanúskodik ugyanezen rendezvényen elmondott másik gondolata is Vonának: „És ha meg elsöpri a neoliberális söpredéket a történelem, akkor meg eljön a mi időnk. És akkor Magyarország az utolsó gramm földig, az utolsó csepp vízig, az utolsó szál emberig a miénk lesz.”

De a tanácstalanságot úgy is értelmezhetjük, hogy ugyan a megkérdezettek tisztában vannak a Jobbik kurrens nyilatkozataival, annak szélsőségességét azonban nem tudják dekódolni, illetve általában az extrém jobboldaliságfogalma és megjelenési formája homályos. Ennek aztán az a következménye, hogy a megkérdezettek majd’ egyharmada nem tudja eldönteni, mit is gondoljon a Jobbikról. A demokratikus-alkotmányos kultúra fiatalsága és kezdetlegessége miatt Magyarországon a társadalom széles rétegeiben elég magasan van a tűrésküszöb, nem kapja fel a fejét egy-egy olyan – előbb idézett – inkriminált kijelentésre, amelyre például egy német polgár sokkal érzékenyebben reagál.

De jelezhet a válaszolni nem tudók és nem akarók magas aránya rejtőzködést is: általánosságban elmondható, hogy azok, akik szélsőséges politikai erőkkel szimpatizálnak, a többségi normák vélt nyomása alatt és a társadalom megbélyegzésétől tartva nagyobb arányban hajlamosak titkolni politikai meggyőződésüket. Azaz elképzelhető, hogy a bizonytalannak nevezett 36 százalékos körben bőven vannak olyanok, akik szimpatizálnak a Jobbikkal, nem látják azt szélsőségesnek.

jobbik_szelsoseges_ppref_09_06.PNG

Ha pártszimpátia alapján közelítünk ehhez a kérdéshez, egyértelműen látszik, hogy a szocialista szavazótábor nagyobb arányban látja szélsőséges pártnak a Jobbikot, mint a Fidesz-hívei: míg 10 szocialista szavazóból hat (58%) szélsőséges pártként tekint a Jobbikra, addig a Fidesz szavazói körében 10-ből csak 3-an (35%) látják így. Jelzésértékű ugyanakkor, hogy a szocialisták körében is van 19%, aki nem látja szélsőségesen jobboldalinak a Jobbikot, illetve 25% nem tudja eldönteni a kérdést vagy nem válaszolt. A bizonytalanok körében is többen vannak azok, akik szerint inkább szélsőséges, mint sem (31 kontra 19 százalék), de közben 50 százalékuk abban is bizonytalan, hogy mit válaszoljon erre a kérdésre.

jobbik_bejut_ppref_09_06.PNG

Szintén nincsenek többségben azok, akik szerint nem tenne jót a Jobbik parlamentbe jutása a magyar közéletnek: a megkérdezettek mindössze 38 százaléka vélekedik így. Fontos jelezni, hogy annak sincs többsége, akik szerint jót tenne a Jobbik országgyűlési jelenléte (csak 24%), de itt is jelentős bizonytalanság jellemzi a válaszadókat, hiszen 32% nem tudott erre a kérdésre válaszolni, további 6% pedig nem akart. A szélsőségesség dekódolásának hiánya és/vagy a rejtőzködés tehát itt is tetten érhető. Fidesz szavazói erősen megosztottak a kérdésben: 35% szerint jót, míg 38% szerint rosszat tenne, ha a Jobbik bejutna az országgyűlésbe. Érdekes, hogy a Fidesz szavazói körében e szélsőjobboldali pártnak mekkora az elfogadottsága; ebben például jelentősen különbözik a Fidesz és szavazótábora a német CDU-tól és annak szavazóitól. Németországban a CDU, azaz a konzervatív párt és szavazói is a lehető legélesebben elutasítják a szélsőségeket, ami a szavazók számon is kérnek pártjukon, elutasítanak minden félreérthető nyilatkozatot.

szocialista szavazók ezzel szemben határozottabb állásponton vannak: 58 százalékuk negatívan értékelne egy ilyen fordulatot. Azonban itt sem lehet elmenni amellett szó nélkül, hogy van 14 százaléknyi szocialista szavazó, aki szerint jót tenne a közéletnek a Jobbik parlamentbe jutása, és van 28 százalék, aki nem tudja vagy nem akarja elárulni álláspontját e kérdésről.

Nagy a megkérdezettek körében a tanácstalanság a tekintetben, hogy vajon a következő parlamenti választás után a Fidesz a kormánytöbbség biztosítása érdekében koalícióra lépne-e a Jobbikkal; mintegy 37% nem tudott erre a kérdésre válaszolni. Itt feltehetően a bizonytalanság más gyökerű, mint a Jobbik radikalizmusa esetében. A társadalom már megtanulta, hogy a politikai stratégia képlékeny és akár gyorsan változó is lehet, úgyhogy valószínűleg ezért nem mernek jósolni. 1998-ban a választási kampányban is tulajdonképpen csak a szavazás után vált világossá, hogy a Fidesznek koalíciókötési szándéka van az FKGP-vel. Ahogyan 1994-ben is csak a voksolás után vált egyértleművé, hogy az SZDSZ végül belemegy a szocialistákkal közös koalícióba. Az ilyen típusú élményekből is fakadhat a társadalomban tapasztalható bizonytalanság.

Akik tudtak erre a kérdésre válaszolni, erősen megosztottak: 31% elképzelhetőnek, 28% pedig elképzelhetetlennek tartja a Fidesz-Jobbik koalíciót. Amíg a szocialista szavazók közül többen reális opcióként tekintenek egy ilyen koalícióra (43% elképzelhetőnek, míg 29% elképzelhetetlennek tartja), addig a Fidesz szavazóinál pont fordított az arány, tehát 42 százalék elutasítja azt a felvetést, hogy választott párja a Jobbikkal szövetkezne a kormánytöbbség érdekében, míg 28% nem tartja elképzelhetetlennek. A bizonytalanok 24:22 arányban megosztottak e lehetőség realitását illetően.

kérdőíves vizsgálatot 2009. március 23. és április 7. között a Publicus Intézet készítette az ország felnőtt népességét reprezentáló 1250 fő személyes megkérdezésével. A mintavételből eredő torzulások a KSH Mikrocenzus 2005 adatain alapuló súlyozással korrigáltak. A felmérésbe bevont személyek nem, életkor, iskolai végzettség és a lakóhely településtípusa szerinti összetétele megbízhatóan reprezentálja a hazai lakosság hasonló ismérvek szerinti összetételét. Az adott mintanagyság (1250 fő) mellett a vizsgálatban nyert adatokról 95 százalékos biztonsággal állítható, hogy legfeljebb +/-2,8 százalékponttal térnek el attól, amit az összes 18 éves vagy idősebb magyar lakos megkérdezésével kaptunk volna. Ez a mintahiba azonban meghaladhatja a +/-2,8 százalékpontot akkor, ha egy megoszlást nem a kérdezettek összességére, hanem annak kisebb alcsoportjára adunk meg.