Itt van a gátszakadás

Úgy tűnik, hogy a számok és a lélektan mostanra teljesen összeértek. A legfrissebb, április 7-9. közötti adatfelvételünk alapján az látszik, hogy amit korábban csak reméltek vagy éreztek a választók, az mára kőkemény politikai realitássá kezd válni. Ez az utolsó mérésünk a vasárnapi megmérettetés előtt, és úgy tűnik, hogy minden mutató egy irányba mutat: a két hete még csak gyenge széllökésekkel távolról fújdogáló szellő már tökéletes viharrá formálódott, és megérkezett.

A tökéletes vihar a sarkon

Két hete még csak a gátszakadás jeleiről beszéltünk, de a legfrissebb – és a választások előtti utolsó – kutatásunk szerint a víz már úgy tűnik, hogy mindent visz. A matek kíméletlen: a Tisza Párt és a Fidesz közötti olló nemcsak hogy nem zárult be a kampányhajrában, hanem tágabbra nyílt, mint bármikor korábban. Ehhez érdemben hozzájárult az, hogy a kampány finisét meghatározó ügyek mindegyike a Fidesz számára kedvezőtlen, míg a Tisza számára kedvező volt. De a mélyben, a választói lélekben zajló folyamatok is a Tiszát segítették. Nézzük őket!

A pénzeső csődje

Sajátságos módon a kormányzati stratégia egyik tartóoszlopa is dőlt. Míg négy éve a választások előtti hatalmas pénzszórás átfordította a közhangulatot, most ez elmaradt. Az elégedetlenek aránya 62 százalékra nőtt, az elégedettség pedig mindössze 36 százalékon áll. Ez az adat jelentősen alacsonyabb, mint a legutóbbi választás idején. Bár a pénzosztásnak volt hatása, de a lendület kifulladt. Az emberek úgy érzik, hogy rosszabbul élnek, mint négy éve. Úgy tűnik, jelen helyzetben a választópolgárok hétköznapi megélése most erősebb volt a borítékoknál.

A három Szent Grál: A hit, a pénz és a szomszéd

Ahogy azt korábban írtuk, az indirekt mutatók mérik a valódi társadalmi gravitációt. Nézzük, mi történt itt az utolsó napokban:

1. A választási győzelembe vetett hit: Március végén még csak 1 százalékpontos volt a különbség, mára azonban 42 százalék hisz a kormányváltásban, szemben a Fidesz maradását váró 36 százalékkal. A „legyőzhetetlenség mítosza” végleg elpárolgott.
2. A 10.000 forintos teszt: Ha saját pénzről van szó, a választók 43 százaléka a Tiszára, és csak 33 százaléka a Fideszre fogadna. Ez a 10 pontos különbség a kőkemény realitásérzék diadala a politikai zaj felett.
3. Szociális projekció (A szomszéd mutató): Ez a legbrutálisabb adat. 43 százalék látja úgy, hogy a környezetében a Tisza fog nyerni, és mindössze 27 százalék érzi ezt a Fidesz esetében. Ez a 16 pontos szakadék jelzi, hogy a „győzteshez húzás” (bandwagon effect) mechanizmusa teljes gőzzel zakatol.

Mindezekkel, az ellenzék irányába nyitott szavazók válláról lekerült az a nyomasztó teher, amit a korábbi választások sikertelensége rakott rá, és elhiszik, hogy most már végre sikerül legyőzni a Fideszt. Ez sokakat a kormányváltás felé terelt

Mit jelent ez a mandátumok tekintetében?

A biztos szavazó pártválasztók körében a Tisza Párt 52 százalékon, a Fidesz pedig 39 százalékon áll. Ez a 13 pontos különbség már túlmutat a hibahatáron és a tisztán listás győzelmen is. Azonban hiába +/- 3.1 százalék a hibahatár a hazai országos listás kutatásokban, ezt nagyon nehéz mandátumokra lefordítani. 10-20 választókerületben is 1000 szavazaton belül várható a különbség az két erős párt között, és nehéz megmondani, hogy azokban végül melyik fog nyerni. Így a mandátumok esetében a “hibahatár” ennél továbbra is sokkal nagyobb.

Mindeközben a kispártok szavazói – folytatva az elmúlt hónapok trendjét – szinte teljesen „átvándoroltak” a Tiszához. Míg fél éve még a kormányváltást akarók nagyjából 20 százaléka nem a Tiszára szavazott volna, mára ez az arány megközelítőleg 5 százalékra olvadt. A DK és az MKKP 2-2 százalékos támogatottsága azt jelenti, hogy ők kiesnek a matekból, a Mi Hazánk pedig 5 százalékkal a tű fokán egyensúlyoz.

A Mi Hazánk támogatottsága hosszú idő óta először a csökkenés jeleit mutatja; az előző hónapokban stabilan 6-7 százalékra mértük őket. Ez az erózió nem független attól a kampánytól, amit a Fidesz és a MH körüli influenszerek indítottak a párt szavazói körében a szavazatok megosztására. Ez meglehetősen romboló hatású a párt identitására, különösen mert bizonyos – elsősorban a Dunától nyugatra található – csoportjaiban nem a Fidesz a szavazóik másodlagos preferenciája.

Az elmúlt időszakban jó szolgálatot tett a pártnak, hogy a Fidesszel való együttműködését, esetleges koalícióját titkolta és lebegtette. Azonban a kormánypárthoz való ilyetén közeledés lemorzsol Mi Hazánknak abból a 35-40 százaléknyi szavazói bázisából, akik a Tisza és inkább a kormányváltás felé húznak.

Rekordrészvétel és tektonikai mozgás

A választók 86 százaléka már biztosan tudja, kire szavaz. A politikai felajzottság óriási: bár a részvételi ígéret 76 százalék, elemzőként azt mondom, a realitás 70-75 százalék között lesz, ami rekord vagy rekordközeli részvételt jelent.

Azonban míg a tiszások 95, a fideszesek 90 százaléka állította azt, hogy mindenképpen elmegy szavazni. Így a Fidesz mozgósítottsága 5 százalékponttal elmarad a Tiszáétól, ami a kormánypárti tábor egyfajta „lefagyását” vagy elbizonytalanodását jelezheti az utolsó napokban. Különösen mert ez a mutató a múlt hónapban csupán 3 százalékpontos lemaradást jelzett, míg még korábban 10 felett is járt.

Hacsak nem érkezik egy váratlan „fekete hattyú” az utolsó 48 órában, vasárnap egy stabil, meggyőző többségű Tisza-győzelemre készülhetünk. A lélektani gátszakadás megtörtént, a politikai gravitáció pedig most már könyörtelenül végzi a dolgát.