A „Beindító” fővárosi roma ösztöndíj program keretében 35 közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező roma ösztöndíjas kapott lehetőséget arra, hogy az önkormányzat különböző intézményeinél szakmai tapasztalatokat szerezzen és lehetőség szerint hosszabb távon is elhelyezkedjen a fővárosi közigazgatásban. A Magyarországon kísérleti jelleggel indított program hasonló célokat követ, mint a kormányzat által meghirdetett ún. ’200-as’ program, melynek keretében 200 felsőfokú végzettséggel rendelkező, roma származású fiatalnak biztosítanak gyakornoki lehetőséget az országos közigazgatásban.
A program többfázisú monitoringot a Publicus Intézet végezte. Az elemzés végigkísérte a program egyes szakaszait, a meghirdetéstől az ösztöndíjasok 3 hónapos utókövetéséig, a program hivatalos lezárásáig.
A legtöbb ösztöndíjas a tapasztalatszerzés lehetőségén túl a biztos munkahely reményében jelentkezett a programra és bízott abban, hogy a hathónapos gyakornokság lejárta után is megtarthatja majdani állását. A jelentkezés ellen szóló érvek között a legtöbben a munkában maradásra való bizonytalan esélyt valamint az alacsonynak nevezhető fizetést említették. Az ösztöndíjasok a 6 hónap alatt a közalkalmazotti bértáblának megfelelő ösztöndíjban részesültek.
felmérés során kiderült, hogy a projekt során alkalmazott, irányított foglalkoztatáspolitikai eszközök, úgymint a munkahelyen jelenlévő patrónus (általában felettes) és a munkahelyen kívül elérhető vezető mentor fogadtatása és értékelése rendkívül pozitív. Az ösztöndíjasok döntő többsége nagyon elégedett volt a patrónusával és mentorával, (személyes) konfliktusra csak a legritkább esetben került sor. A munkahelyi integráció és tájékozódás segítésében ezért ezek az eszközök hatékonynak nevezhetők.
Az önmagában némileg rövidnek bizonyult hathónapos foglalkoztatás során az ösztöndíjasok többsége a munkahelyi közösségen belül is feltalálta magát; legtöbbjük legalább munkahelyi szintű baráti kapcsolatokat tudott kialakítani, sokuk azonban a munkahelyen kívül is tartják a kapcsolatot.
A munkahelyen eltöltött időszak összegző értékelése alapján az ösztöndíjasok többnyire pozitívan értékelték a programot és azt lehetőség szerint megismételnék, illetve támogatnák az ilyen jellegű foglalkoztatási programok elterjedését.
Az ösztöndíjasok leginkább magával a munkahellyel, a patrónusukkal és a munkatársaikkal voltak elégedettek, magát a munkát kevésbé találták kielégítőnek – azonban többnyire úgy gondolták, hogy hosszabb távon is el tudnák képzelni, hogy itt dolgozzanak. A tényleges foglalkoztatás befejezése után összesen 15 fő tudott jelenlegi állásában maradni.
A Publicus Intézet szakpolitikai ajánlásai a program esetleges folytatása, kiterjesztése esetén komoly segítséget jelentenek a program megvalósítóinak. Ezen javaslatok a kormányzati szinten megvalósuló hasonló programok esetében is hasznosak lehetnek.
2009 júniusa és novembere között az EGT, a Norvég Finanszírozási Mechanizmus és a Fővárosi Önkormányzat támogatásával megvalósuló „Beindító” fővárosi roma ösztöndíj program keretében 35 közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező roma ösztöndíjas kapott lehetőséget arra, hogy az önkormányzat különböző intézményeinél szakmai tapasztalatokat szerezzen és lehetőség szerint hosszabb távon is elhelyezkedjen a fővárosi közigazgatásban. A Magyarországon kísérleti jelleggel indított program hasonló célokat követ, mint a kormányzat által meghirdetett ún. ’200-as’ program, melynek keretében 200 felsőfokú végzettséggel rendelkező, roma származású fiatalnak biztosítanak gyakornoki lehetőséget az országos közigazgatásban.
A programkoordinátor Budapest Esély Nonprofit Kft. és a Stúdió Metropolitana megbízásából a program többfázisú monitoring elemzését a Publicus Intézet végezte. Az elemzés végigkísérte a program egyes szakaszait, a meghirdetéstől az ösztöndíjasok 3 hónapos utókövetéséig, a program hivatalos lezárásáig.
A cigány népesség foglalkoztatási helyzetének javítását a hétköznapok szintjén tapasztalható diszkrimináció nehezíti, a munkaerő piaci integráció erősítéséhez emiatt több foglalkoztatáspolitikai és szociálpolitikai eszköz együttes használata szükséges. A „Beindító” fővárosi roma ösztöndíj program több foglalkoztatás- és szociálpolitikai eszköz bevonásával kívánja lehetővé tenni roma pályakezdő és pályaújrakezdő fiatalok számára az elsődleges munkaerőpiacra, ebben az esetben a közszférába történő belépést.
A Publicus Intézet által végzett monitoring elemzés során több fázisból állt. Az ösztöndíjasoknak egyrészt lehetőségük nyílt online kérdőíves felmérés valamint fókuszcsoportos beszélgetés keretében megosztani a programmal kapcsolatos tapasztalataikat. Projektoldalról a személyes interjúk során a főkoordinátor, a vezető mentor és az egyes oldalak közötti kommunikáció biztosításával megbízott kapcsolattartó számoltak be a program alakulásáról és annak értékeléséről.
A Publicus Intézet a monitoring elemzésen túl szakpolitikai ajánlásokat tett, amelyekkel a döntéshozók figyelmét kívánja felhívni a „Beindító” program azon tapasztalataira és tanulságaira, amelyekre egy összehangolt és koherens, állami szintű romaügyi koncepció és politika kialakításába érdemes integrálni.
Az alábbiakban, az itt letölthető teljes monitoring elemzés főbb tanulságait ismertetjük.
A legtöbb ösztöndíjas a tapasztalatszerzés lehetőségén túl a biztos munkahely reményében jelentkezett a programra és bízott abban, hogy a hathónapos gyakornokság lejárta után is megtarthatja majdani állását.
A jelentkezés ellen szóló érvek között a legtöbben a munkában maradásra való bizonytalan esélyt valamint az alacsonynak nevezhető fizetést említették. Az ösztöndíjasok a 6 hónap alatt a közalkalmazotti bértáblának megfelelő ösztöndíjban részesültek, ami a későbbi tapasztalatok szerint valóban sokukat jelentős kihívások elé állított a havi szintű megélhetés biztosításában.
A „Beindító” program során a koordinátorok arra törekedtek, hogy az ösztöndíjasok számára a végzettségüknek legmegfelelőbb munkahelyet biztosítsák. Ez azonban csak részben sikerült, mivel a Fővárosi Önkormányzat szervezetei közül kevesen jelentkeztek a programra, így a kiosztható munkahelyek jellege korlátozott volt. Ennek megfelelően az ösztöndíjasoknak valamivel kevesebb, mint a kétharmada mondta azt, hogy a munkába állás után olyan munkát kapott, amire számított. Azok, akik másként nyilatkoztak, leginkább arra panaszkodtak, hogy egyáltalán nem a végzettségüknek megfelelő állásba kerültek vagy túl kevés munkával bízták meg őket.
A monitoring elemzés alapjául szolgáló online kérdőíves felmérés során kiderült, hogy a projekt során alkalmazott, irányított foglalkoztatáspolitikai eszközök, úgymint a munkahelyen jelenlévő patrónus (általában felettes) és a munkahelyen kívül elérhető vezető mentor fogadtatása és értékelése rendkívül pozitív. Az ösztöndíjasok döntő többsége nagyon elégedett volt a patrónusával és mentorával, (személyes) konfliktusra csak a legritkább esetben került sor. A munkahelyi integráció és tájékozódás segítésében ezért ezek az eszközök hatékonynak nevezhetők.
Az önmagában némileg rövidnek bizonyult hathónapos foglalkoztatás során az ösztöndíjasok többsége a munkahelyi közösségen belül is feltalálta magát; legtöbbjük legalább munkahelyi szintű baráti kapcsolatokat tudott kialakítani, sokuk azonban a munkahelyen kívül is tartják a kapcsolatot.
A munkahelyen eltöltött időszak összegző értékelése alapján az ösztöndíjasok többnyire pozitívan értékelték a programot és azt lehetőség szerint megismételnék, illetve támogatnák az ilyen jellegű foglalkoztatási programok elterjedését.
Az ösztöndíjasok leginkább magával a munkahellyel, a patrónusukkal és a munkatársaikkal voltak elégedettek, magát a munkát kevésbé találták kielégítőnek. Ennek okai főként abban mutatkoznak meg, hogy többen nem azt kapták, amire előzetesen számítottak, míg mások kevesellték a nekik kiosztott feladatokat vagy egyszerűen túl nehéznek ítélték azt.
Saját munkájukkal kapcsolatban az ösztöndíjasok jellemzően úgy értékelték, hogy a többi, a foglalkoztatónál alkalmazásban álló munkatárshoz hasonlóan jól végezték a munkájukat. Kevésbé gondolták úgy, hogy valóban szükség is van rájuk a munkahelyen: az ösztöndíjasok egyrészt túlnyomó többségükben jónak minősítették a saját feladatok elvégzését, ezzel szemben viszont többen is beszámoltak a „közszféra átkáról”. Pénz, infrastruktúra és végső soron érdemi munka hiányában nem gondolják azt, hogy hosszabb távon működő- és versenyképes tudna lenni a foglalkoztató szervezet, ezért semmiképp nem indokolt az állomány akárcsak minimális bővítése is. Ez pedig, a programmal kapcsolatos egyéb bizonytalanságok mellett az egyik fő oka azoknak a szorongásoknak, amiknek több helyütt is hangot adtak: vagyis azok a félelmek, amelyek a program lejártával várhatóan ismét bizonytalan helyzetbe hozzák őket a munkaerőpiacon.
Az ösztöndíjasok többnyire úgy gondolták, hogy hosszabb távon is el tudnák képzelni, hogy itt dolgozzanak.
A tényleges foglalkoztatás befejezése után összesen 15 fő tudott jelenlegi állásában maradni. A program a többiek számára további 3 hónapon keresztül állásinterjúkra való felkészítő tréningeket és további konkrét segítséget nyújt az álláskeresésben – így várhatóan többeknek is sikerül visszatérniük a közigazgatásba.
A Publicus Intézet szakpolitikai ajánlásai ösztöndíj-programok tervezése kapcsán:
* Javasoljuk a romáknak szóló tehetséggondozó képzések, támogatások és a munkába segítés összehangolását
* Javasoljuk az ösztöndíjrendszer kiterjesztését a közszféráról a magán és a civil szférára
* Javasoljuk az ösztöndíjrendszer országos szintre való kiterjesztését, az önkormányzatok bevonásával
* Javasoljuk a romákat célzó támogatásokról és lehetőségekről szóló információk legszélesebb körű hozzáférésének biztosítását
* Javasoljuk a nyilvánosság és a transzparencia elvének folyamatos fenntartását a program társadalmi elismertségének erősítése érdekében
* Javasoljuk, hogy az ösztöndíjasok és a munkahelyek összepárosítása elsősorban a kompetenciák összeilleszthetőségén, és ne a szakképesítettségen alapuljon
* A legmotiváltabb résztvevők kiszűrése érdekében, az ösztöndíjasokon kívül javasoljuk a foglalkoztatók, illetve patrónusok szűrését is
* A hatékonyság érdekében javasoljuk a gyakornoki idő hat hónapról egy évre, illetve az utókövetési időszak három hónapról fél évre való kiterjesztését
* Javasoljuk a mentor, a patrónus és coach rendszerek összehangolt működtetését
* Javasoljuk az ösztöndíj rendszer személyre szabott, illetve kiegészítő szolgáltatásokkal való kiegészítését
* Javasoljuk, hogy folyamatos és intenzív legyen a kommunikáció és koordináció a programvezetők és a foglalkoztatók között a teljes program ideje alatt
* Javasoljuk a tréningek bővítését – a patrónusok és a munkatársak bevonásával
* Javasoljuk a foglalkoztatók segítését a befogadó munkahelyé válás folyamatában
A monitoring-elemzés innen, a szakpolitikai ajánlások pedig innen tölthetők le.
