A Publicus Intézet Sólyom Lászlóval foglalkozó kutatásának 2008. októberi, és jelenlegi adatait összehasonlítva az látszik, hogy tavaly október óta többen lettek, akik inkább megosztó személyiségnek látják a köztársasági elnököt: 40-ről 47 százalékra nőtt arányuk. Ezzel szemben csak 31% vélekedik úgy, hogy a köztársasági elnök megnyilvánulásaival egységet teremt, derül ki az aktuális kutatás eredményeiből.
Határozottan megosztott ugyanakkor a társadalom abban a kérdésben, hogy vajon a köztársasági elnök a pártpolitikába belefolyó vagy inkább pártok felett álló intézményként működik-e; tíz megkérdezettből négy az előbbi, négy pedig az utóbbi állásponton van. De mivel a pártpreferencia egyértelműen meghatározza, hogy valaki pártpolitikusként vagy pártok felettiként tekint-e Sólyom Lászlóra (szocialista szavazók előbbi, míg a Fidesz szavazói utóbbi véleményt osztják), ezért leszögezhető, hogy a pártok felettiség étoszát nem sikerült Sólyomnak betöltenie.
A kutatásból az is kiderül, hogy Sólyom Lászlót legtöbben elsősorban a Fidesz jelöltjeként tudják elképzelni; érdekes, hogy még a Fidesz szavazói is elsősorban saját pártjuk politikusaként tudnának rá tekinteni. De nagy a bizonytalanok aránya is, illetve azoké, akik egyik párt élén sem tudják Sólyom Lászlót elképzelni. A megkérdezettek közel fele (45%) szerint a kérdések, amelyekben Sólyom László eddig megnyilvánult, egytől egyig fontosak voltak. De ugyanennyien azt is gondolják, hogy voltak olyan fontos ügyek, amelyekben a köztársasági elnöknek meg kellett volna szólalnia, ám nem tette meg. Figyelemre méltó, hogy az elmúlt fél évben, a Fidesz szavazóinak körében jelentősen, mintegy 11 százalékkal nőtt azok aránya, akik szintén kifogásolják, hogy egy-egy kérdésben a köztársasági elnök nem szólalt meg.
Világosan látszik, hogy tavaly október óta valamivel többen gondolják, hogy Sólyom László inkább megosztó személyiség, semmint egységet teremtő. Míg tavaly 10 emberből csak 4-en (40%) gondolták, hogy inkább megoszt, jelenleg 10-ből 5-en vélekednek így. Azok aránya nem változott, akik egységteremtőnek látják inkább (31%). Pártszimpátia alapján nincs különösebb elmozdulás: a Fidesz szavazói inkább egységteremtőnek, míg a szocialista szavazók inkább megosztónak tartják, jóllehet utóbbiak most már egyértelműbben: míg korábban 10 MSZP-szavazóból 6 látta megosztónak Sólyom Lászlót, ma ez az arány rosszabb, és 10 szocialistából már 8 tartja annak. A pártosság tehát erős tényező Sólyom László megítélésénél, ami már önmagában is azt jelzi, hogy nem sikerült áthidalnia a két tábor közötti távolságot.
A Sólyom Lászlóval foglalkozó kutatás 2008. októberi, és jelenlegi adatait összehasonlítva az látszik, hogy tavaly október óta többen lettek, akik inkább megosztó személyiségnek látják a köztársasági elnököt: 40-ről 47 százalékra nőtt arányuk. Ezzel szemben csak 31% vélekedik úgy, hogy a köztársasági elnök megnyilvánulásaival egységet teremt, derül ki a Progresszív Intézet megrendelésére készített kutatásból.
Határozottan megosztott ugyanakkor a társadalom abban a kérdésben, hogy vajon a köztársasági elnök a pártpolitikába belefolyó vagy inkább pártok felett álló intézményként működik-e; tíz megkérdezettből négy az előbbi, négy pedig az utóbbi állásponton van. De mivel a pártpreferencia egyértelműen meghatározza, hogy valaki pártpolitikusként vagy pártok felettiként tekint-e Sólyom Lászlóra (szocialista szavazók előbbi, míg a Fidesz szavazói utóbbi véleményt osztják), ezért leszögezhető, hogy a pártok felettiség étoszát nem sikerült Sólyomnak betöltenie.
A kutatásból az is kiderül, hogy Sólyom Lászlót legtöbben elsősorban a Fidesz jelöltjeként tudják elképzelni; érdekes, hogy még a Fidesz szavazói is elsősorban saját pártjuk politikusaként tudnának rá tekinteni. De nagy a bizonytalanok aránya is, illetve azoké, akik egyik párt élén sem tudják Sólyom Lászlót elképzelni. A megkérdezettek közel fele (45%) szerint a kérdések, amelyekben Sólyom László eddig megnyilvánult, egytől egyig fontosak voltak. De ugyanennyien azt is gondolják, hogy voltak olyan fontos ügyek, amelyekben a köztársasági elnöknek meg kellett volna szólalnia, ám nem tette meg. Figyelemre méltó, hogy az elmúlt fél évben, a Fidesz szavazóinak körében jelentősen, mintegy 11 százalékkal nőtt azok aránya, akik szintén kifogásolják, hogy egy-egy kérdésben a köztársasági elnök nem szólalt meg.
Világosan látszik, hogy tavaly október óta valamivel többen gondolják, hogy Sólyom László inkább megosztó személyiség, semmint egységet teremtő. Míg tavaly 10 emberből csak 4-en (40%) gondolták, hogy inkább megoszt, jelenleg 10-ből 5-en vélekednek így. Azok aránya nem változott, akik egységteremtőnek látják inkább (31%). Pártszimpátia alapján nincs különösebb elmozdulás: a Fidesz szavazói inkább egységteremtőnek, míg az MSZP-re és az egyéb pártokra szavazók inkább megosztónak tartják, jóllehet utóbbiak most már egyértelműbben: míg korábban 10 MSZP-szavazóból 6 látta megosztónak Sólyom Lászlót, ma ez az arány rosszabb, és 10 szocialistából már 8 tartja annak. A pártosság tehát erős tényező Sólyom László megítélésénél, ami már önmagában is azt jelzi, hogy nem sikerült áthidalnia a két tábor közötti távolságot.
Kutatásunk további megállapítása, hogy az életkornak nincs szerepe abban, ki hogyan tekint a köztársasági elnökre, ugyanakkor az iskolázottság már mutat különbségeket. Kijelenthető, hogy minél iskolázottabb valaki, annál inkább hajlamos megosztónak látni Sólyom Lászlót. Míg a maximum 8 általános végzettek körében csak 40% ez az arány, a diplomások esetében már 59%.
Arra is kíváncsiak voltunk, Sólyom Lászlónak mennyiben sikerült elérnie azt a célját, hogy a köztársasági elnök pártok felett álló intézmény legyen, illetve ekként tekintsenek rá. Az eredmények azt mutatják, hogy a társadalom ebben a kérdésben kifejezetten megosztott: közel azonos arányban látják Sólyom Lászlót a pártpolitikába inkább belefolyó szereplőnek (40%), illetve pártok felett álló személyiségnek (38%). Pártszimpátia alapján viszont egyértleműen látszik az álláspontok különbözősége: míg a Fidesz szavazóinak nagy többsége (62%) inkább pártfelettiként értékeli a köztársasági elnököt, addig a szocialista szimpatizánsok 70 százaléka inkább a pártpolitikát befolyásolónak. Ezzel együtt a Fidesz szavazóinak közel harmada (28%) ugyancsak a pártpolitikába belefolyó aktornak látja Sólyomot. Az iskolázottság is mutat az átlagtól való eltérést: míg a legfeljebb 8 általánost végzetteknek csak 34 százaléka látja az államfőt pártpolitikába involváltnak, addig a diplomásoknál ez az arány 52 százalék.
Tíz megkérdezettből 4-en úgy gondolják, hogy Sólyom László megnyilatkozásaival leginkább a Fidesznek kedvez. A társadalomban tehát nincs többsége ennek az álláspontnak, de ez a vélemény alkotja a legnagyobb csoportot a megkérdezettek körében. Itt egyébként tapasztalható némi elmozdulás: tavaly októberben még csak 34% vélekedett úgy, hogy a Fidesznek kedvez Sólyom László. Emellett változatlanul nagy a bizonytalanok tábora (31%), de valamelyest csökkent azok aránya, akik szerint egyik pártnak sem kedvez a köztársasági elnök megszólalásaival.
A Fidesz szavazói közül – egyébként az átlagnak megfelelően – szintén közel 40 százalék véli úgy, hogy Sólyom László nyilatkozataival saját pártjukat hozza jobb helyzetbe, míg a szocialisták körében ez az álláspont erős többségre tett szert: 64 százalékuk vélekedik így. A bizonytalanok ebben is bizonytalanok: ebben a körben a legnagyobb csoportot azok képezik (43%), akik nem tudják vagy nem akarják megmondani, hogy szerintük a köztársasági elnök melyik pártnak kedvez.
A megkérdezettek elsősorban (37%) a Fidesz jelöltjeként tudnák Sólyom Lászlót elképzelni, ha pártpolitikus lenne, de magas azok aránya is, akik nem tudtak vagy nem akartak erre a kérdésre válaszolni (32%). Tíz megkérdezettből ketten pedig egyik párt jelöltjeként sem tudják elképzelni a jelenlegi köztársasági elnököt. Fontos észrevenni, hogy a Fidesz szavazói valamivel nagyobb arányban (42%) látják Sólyomot saját pártjuk jelöltjének, mint az átlag.
Erre rezonálva a megkérdezettek 41 százaléka szerint Sólyom László a Fideszre adná szavazatát, de hasonlóan nagy azok aránya is, akik bizonytalanok voltak ebben a kérdésben, nem tudták vagy nem akarták megmondani, hogy szerintük a köztársasági elnöknek mi a pártpreferenciája. Ebben az ügyben egyébként tavaly október óta nincs lényegi változás.
Többször politikai viták tárgya volt, hogy a köztársasági elnöknek egy-egy konkrét ügyben vajon meg kellett volna-e szólalnia. A megkérdezettek közel fele (46%) szerint voltak ilyen esetek, és csak 24 százalék gondolja, hogy az államfő minden fontos kérdésben megnyilvánult. Ezzel együtt az is kiderül az adatokból, hogy Sólyom Lászlót az emberek nem tartják olyan szereplőnek, aki érdektelen ügyekben is megnyilvánulna: a megkérdezettek közel fele (45%) szerint a köztársaság elnöke csak fontos ügyekben ragadta magához a szót. A fél évvel ezelőtti kutatáshoz képest valamelyest (6 százalékponttal) nőtt tehát azok aránya, akik szerint voltak olyan ügyek, amelyekben Sólyom Lászlónak meg kellett volna szólalnia, de nem tette meg. Érdekesség, hogy a Fidesz szavazóinak körében jelentősen, mintegy 11 százalékponttal nőtt azok aránya, akik szintén kifogásolják, hogy egy-egy kérdésben a köztársasági elnök nem szólalt meg.
Az viszont leszögezhető, hogy azok aránya a legnagyobb (45%), akik szerint Sólyom csak fontos ügyekben szólalt meg; ami egyébként nem mond ellent annak a többségi megállapításnak, amely szerint lettek volna még jelentős kérdések, amelyekben a köz elvárta volna, hogy az elnök megnyilvánuljon, mégsem tette.
A köztársasági elnök és a parlamenti többség viszonya nem mondható éppen konfliktusmentesnek – elég csak Sólyom László többször leszavazott ombudsman- és főbíró-jelöltjeire gondolni, akiket a köztársasági elnök, szakítva a hagyományokkal, a parlamenti pártokkal való egyeztetés nélkül nevezett meg. Ennek lenyomata is érzékelhető a közvéleményben: a megkérdezettek legnagyobb csoportja (44%) szerint nem választaná újra a Parlament Sólyom Lászlót, ezzel szemben 10 emberből csak 2 gondolja úgy, hogy számíthatna annak támogatására. A Fidesz szavazói az összes válaszadóhoz hasonlóan borúlátóak, a szocialisták pedig még kevésbé (62%) tartjanák esélyesnek azt a forgatókönyvet, hogy az országgyűlés ismét megválasztja a jelenlegi köztársasági elnököt.
A kérdőíves vizsgálatot 2009. március 23. és április 7. között a Publicus Intézet készítette az ország felnőtt népességét reprezentáló 1250 fő személyes megkérdezésével. A mintavételből eredő torzulások a KSH Mikrocenzus 2005 adatain alapuló súlyozással korrigáltak. A felmérésbe bevont személyek nem, életkor, iskolai végzettség és a lakóhely településtípusa szerinti összetétele megbízhatóan reprezentálja a hazai lakosság hasonló ismérvek szerinti összetételét. Az adott mintanagyság (1250 fő) mellett a vizsgálatban nyert adatokról 95 százalékos biztonsággal állítható, hogy legfeljebb +/-2,8 százalékponttal térnek el attól, amit az összes 18 éves vagy idősebb magyar lakos megkérdezésével kaptunk volna. Ez a mintahiba azonban meghaladhatja a +/-2,8 százalékpontot akkor, ha egy megoszlást nem a kérdezettek összességére, hanem annak kisebb alcsoportjára adunk meg.
