Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy 2019 májusáig még változhatnak az erőviszonyok, és azzal is, hogy különböző pártok mozgósítási ereje eltérő lehet az EP választás esetében. Sőt, maga az együtt, vagy különindulás ténye önmagában is befolyásolhatja a mobilizációs képességeket. Így határozottan nem mondjuk azt, hogy feltétlen ezen eredmények születnek majd. Mindazonáltal egy ilyen vizsgálathoz csak a legfrissebb rendelkezésünkre álló adatokból indulhatunk ki: ezzel a felvetés hatását jól lehet szimulálni. A szimuláció során csak azon pártokkal számoltunk, amelyek várhatóan érdemi eredményt érhetnek el (Fidesz-KDNP, MSZP-P, Jobbik, LMP, DK, Momentum).

————–

A 2018 december közepén végzett kutatás során a biztos szavazó pártválasztók körében a Fidesz támogatottsága 6 százalékpontot csökkenve 48 százalék lett, míg az ellenzék összesen 52 százaléknyi szavazatot kapna, úgy hogy két olyan párt, amely jelezte részvételi szándékét az EP választásokon, és érdemi mennyiségű szavazatra számíthat – az LMP és a Momentum – nem érné ez az 5 százalékos bejutási küszöböt.

Ha ebből a helyzetből indulunk ki, akkor a szimulációk eredményeként a Fidesz 12 mandátumra számíthat, és az ellenzéki pártok összesen 9-re, úgy hogy csak az MSZP, a Jobbik és a DK kap mandátumot. Az MSZP és a Jobbik a konkrét eredmény függvényében 3-4 mandátummal kalkulálhat, a DK pedig egyel vagy kettővel.

Ebben az esetben az ellenzéki szavazatok közül nagyon sok „nem hasznosul”. Átlagos, 35 százalékos részvétellel számolva nagyjából 230-240.000 ellenzéki szavazat veszne el, az összes kb. 1.200.000 ellenzékre leadott szavazat nagyjából 18-20 százaléka. Mindeközben a Fidesz a szavazatok 48 százalékával a parlamenti helyek 54,5 százalékát szerezné meg.

Amennyiben az egyik, bejutási küszöbön lévő párt átugorná az, ám az Fidesz-KDNP vs. ellenzék szavazatarány nem változna, és továbbra is 48-52% lenne, némileg változnak a mandátumok.

Ebben az esetben a Fidesz-KDNP 11, míg az ellenzék összesen 10 mandátumot szerezne. Az MSZP és a Jobbik szinten 3-4 mandátummal számolhat ebben az esetben, a DK 1-2-vel, míg vagy az LMP, vagy a Momentum 1-1-el. Ekkor az „elvesztett” szavazatok kb felére csökkennek, ám a Fidesz továbbra is 52,3 százaléknyi mandátumot szerez 48 százaléknyi szavazattal.

Amennyiben mindkét „billegő” párt átugorja a küszöböt, a Fidesz mandátumszáma továbbra sem változik 11 marad, azonban másként osztódnak el az EP helyek az ellenzéki pártok körében. Ebben az esetben az MSZP és a Jobbik nagyobb valószínűséggel kap 3 mandátumot, mint négyet, és a DK is nagyobb eséllyel kevesebb mandátumra számíthat, míg az LMP és a Momentum 1-1 képviselőt küldhet Brüsszelbe.

A mandátumok elosztásáért felelős D’Hondt algoritmus jellegzetességei okán továbbra is vannak „nem hasznosuló” szavazatok (ezen szimuláció esetében kb. 10-15.000), aminek okán a Fidesz továbbra is továbbra is 52,3 százaléknyi mandátumot szerez 48 százaléknyi szavazattal.

Amennyiben megvalósul az ellenzéki közös lista, akkor lényegében nincs „elveszett szavazat”, és az a pártszövetség kapja a több mandátumot, amely a több szavazatot szerezte.

Jelen szimulációnk esetében ez azt jelenti, hogy a Fidesz 10 mandátumhoz jut, az ellenzék pedig 11-hez. Ebben az esetben a szavazatarány, és a mandátumarány is közel kerül egymáshoz, és nem fordul meg: Fidesz 48 százaléknyi szavazattal 47,6 százaléknyi mandátumhoz jut, míg az ellenzék 52 százaléknyi szavazattal 52,3 százaléknyi mandátumhoz.

Amennyiben a Fidesz-ellenzék arány a 2018 decemberében mérthez hasonlóan alakul, akkor egy vagy két mandátum sorsát tudja befolyásolni az esetleges közös ellenzéki lista, illetve azt, hogy melyik „oldal” szerez több mandátumot (12-9 // 10-11).

Abban az esetben, ha a Fidesz a szavazatok 50 százalékánál több szavazatot szerez, és az ellenzék külön indul, szinte biztos, hogy minimum 12, de akár 13 mandátumot is kaphat. Ebben az esetben a külön induló ellenzék 8, vagy 9 mandátumot szerezhet összesen. Ha közös listán méri meg magát az ellenzék, akkor 9-10 brüsszeli képviselővel számolhat.